Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Salamon Nándor: Garas Kálmán kiállítása
Az említett könyv esszéistája, Fábián László, többször is kiemelte a „hely szellemének” jelentőségét a Garas-fotókkal kapcsolatban. Ehhez néha elegendő egy szemvillanás, egy mosoly, egy gesztus, máskor egy-egy tárgy vagy éppen tágabb teret nyitó helyszín megragadása. A kis gyűjteményben minden változatra találunk példát. Pusztán az arc mimikájával operál például Birnmeyer professzor és Masszi Ferenc portréján. Néhány képen a kéztartás nyújt segítséget a jellemzéshez (Gál József), míg másutt valamilyen attribútum egészíti ki a karakteres fej és kéz alkotta kompozíciót (Devecsery László mellett az égő gyertyák). Vásáry Tamás arcjátékával és a vezénylő kéz mozdulataival fejez és vált ki mély érzelmeket. Atmoszférateremtő erőt közvetítenek a műteremben készült, alkotót és művét különféle kapcsolatban ábrázoló, a műteremtés fázisait is követő folyamat fázisaira utaló portrék. Stekovics Gáspár a kávéház kényelmében töpreng a világ során. Veres Gábort két szerepben is láthatjuk. Az iskolai műhelyben korrigál. Együtt van a mester, a tanítvány, a modell és a készülő agyagtanulmány. A befejezés előtt álló Luther-szoborral saját műtermében, az utolsó simítások közben kapta el a fotográfus. Bravúros kép! Kettős portré, amelyen Luther nemcsak szoborként, hanem szellemiségével is jelen van. Bartek Péter környezete azt adja tudtuk „íme, ezekkel elkészültem! Hogyan tovább?” Ha meg már befejeztetett a mű, következik a kiállítás. Plakát kerül a falra (Polgár Csaba). Színre lép a szervező - a népművelő - és a művészeti élet mindenese, a megnyitó (Tóth Csaba) s az érdeklődést, figyelmet tanúsító arcokra villant rá a vaku. E két felvétel a pillanat több rétegét is feltárja: a háttérben jelen van művei révén a főszereplő, a kiállítás tárgyait rajzoló művész, jelesül Radnóti Kovács Árpád festőművész is. Az utóbbi képen maga a kompozíció a telitalálat, amely a két látogató (Balogh Péter és B. Németh László) mellett áttételesen s ráadásként, a város római múltjára is emlékeztet a sisakos légionárius alakjával. Ha pedig jól sikerül „a tárlat” verniszázsa, okkal fejez ki elégedettséget a művész mosolya, mozdulata (Sellyéi Tamás). Muzsikusokra hivatkozva, kezdtem mondókámat. Zárjuk a sort három képpel, amelyek tárgyi utalásokkal hozzák közelünkbe az ábrázolt személyeket. „Koncert” is lehetne a címe a csellón játszó Kádi Erika portréjának, amelyen ott látjuk a kísérőt, a zongorát és a kottalapozót is. A neves orgonista szerzetes, Lukács Ferenc kilétére a kereszt és a kottacsomó ad támpontot. Az Erkel-díjas Károlyi Pál pedig nardai otthonában tekint megértő kíváncsisággal Garas Kálmán kamerájába. Tisztelt Közönség! Befejezés nincs, csak e néhány kép szemléjének értünk a végére. Garas Kálmán tovább halad, olykor nagyon is sietősen a maga útján. Tudjuk, nem lenne gondja egy új album összeállítása, de tovább gyűjti az anyagot. Egyszer talán kézbe vehetünk egy újabb „arctereket”. Tekintsük e kis tárlatot előzetes ajánlásnak. Az alkotót pedig biztassuk kitartásra. 59
