Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás

mint búcsúzott onnénd, sürgetvén menését, hogy teljeséthesse istenek tetszését.

Hagyván Elissáját nagy szomorúságban, mely veszélyek között ment Olasz Országban, Turnus helyett mint lett ő Latinus veje,

Kis kezdetű Róma pedig világ feje. Találmányos Naso élő festékekkel írja le, miképp bánt az égbéliekkel Amor, hogyan tüzelt azoknak szívére, hogy kövessék anyját Hymen ellenére.

Mondja el, mit mívelt Saturnusnak fia, hogy Danaé lenne kívánsága dia; mint csalta Agenor leányát hátára, hogy úszhasson véle Creta határára. Magasztalja égig az arany üdőket, Tejjel-mézzel önként folyó esztendőket, mikor még a’ nélkül, hogy törne tenyeret eke-szarv, ehettek Őseink kenyeret; midőn még a szomszéd gyengébb szomszédjára nem ütött, ’s nem húzott hajót a Rajnára, még mikor emberek gégét nem metéltek, sőt bíró nélkül is bátorságban éltek.

Fesse le, az arany üdő vassá lenni kezdvén, mit kelletett Jupiternek tenni, hogy ostrommal bé ne vegyék az egeket kik avégett raktak egymásra hegyeket.

Rossz Lycaon miatt mint hágott a tenger a magas helyekre, mint úszott az ember az halakkal együtt, juhok farkasokkal, oroszlánnyal tigris, vadkan szarvasokkal. Rajzolja le: Thetis régi lakásában menvén, Deucalion Themis templomában miért jött Pyrrhával, mit kért, hol térdepült, az hátra vetett kő mint puhult ’s lelkesült.

Más van énelőttem: Félre most ezekkel Múzsám! Ne tartóztass vén történetekkel, szállj le Pindusodrul alacson pennámban, hagyd írnom, mi történt nem régen hazámban. Amint Körmend fölött Phoebus derék nyáron vízre szokta vinni lángszínű fékszáron aranypej lovait: hajdan terhesüle, s’ egy áldott magzatot a’ természet szüle.

Forrás ennek neve, így kereszteltetett,

Vas vármegye szélén Tárcsán neveltetett. Fölcsördülvén, magát orvos tudománynak adá, ’s lön javossa azon tartománynak.

45