Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Szelestei N. László: Berzsenyi Dániel Fohászkodása
SZELESTEI N. LÁSZLÓ Berzsenyi Dániel Fohászkodása ÉS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZI KÖLTÉSZET Isten! kit a’ Bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A’ legmagasb menny ’s aether’ Uránjai, Mellyek körülted rendre keringenek, A’ láthatatlan férgek a’ te Bölcs kezeid’ remekelt csudáji. Te hoztad e’ nagy Minden’ ezer nemét A’ semmiségből, a’ te szemöldöked Ronthat ’s teremthet száz világot, ’S a’ nagy idők’ folyamit kiméri. Téged dicsőit a Zenith és Nadir. A’ szélvészek’ bús harcza, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed’ alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan ha lelkem záraiból kikéi, ’S hozzád közelb járulhat, akkor A’ mi után eped, ott eléri. Addig letörlöm könnyeimet, ’s megyek Rendeltetésem’ pályafutásain, A’ jobb ’s nemesb lelkeknek útján, Merre erőm ’s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom’ éjjelét! Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, Mert a’ te munkád; ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. Nikla 1807-1808 körül. Végleges formája: 1810.' 51
