Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Géczi János: Viotti - Tél

Éppen azután viszi el Rousseau szalonjába a velencei vendéglátó Viottit, hogy bemutassa a világutazónak, amikor az erdélyi mester, megismerve valamennyi helyi szajha ölét és konyháját, vagyona javától megfosztva, töprengés eredményeként eldönti, hogy a teremtőn áll bosszút. S mivel maga sem egyéb teremtménynél, jól tudja, e megtorlás önmagát is érinteni fogja. Hogy mi készteti az elkeseredett lépésre, túl azon, hogy fiatal és ezért kelekótya ember, senki sem tudja. Valamit elvesztett, valami hiányzik, valami után sóvárog. Ebben az életkorban nem szokatlan a meggondolatlan lépés.

A vendéglátót ugyancsak érdekli az a helyi legenda szerint fenyőszagú, fiatal férfiú és nevetségesen egyszerű ruhákba bugyolált, csupa ínból és izomból összerakott teste, amelyet oly sok romlott nő szeretett már. A lélek kevésbé.- E kertet szobrok díszítik, a földszinti szalont képek - kezdi a pelyhedző állú ifjú kalauzolását bérelt házában Rousseau. - Mit gondol, ifjú Uram, mit ábrázolnak a művészet eme remekei?- Ámulatba ejthetnek mindenkit. Engem is - tekergeti nyakán a fejét a fehér mester. Fáradt, beleitta magát a hajába a birkalábból főzött enyv szaga, egész napját a papírmalomban tölti, legszívesebben megmosdott volna, mielőtt nézdegéli vendéglátója lakhelyét, avagy asztalához telepedik.- A hon védőit netán? Vagy azokat a notabilis embereket, akik erényeikkel gazdagították a hazát? Nem - szögezi le az első emeletre felemelő lépcső fordulójában a látogatójánál húsz évvel idősebb vendéglátó. Érdeklődve várja, miként folytatódik a beszélgetés.

Az Arsenalban házhelyhez jutó, ott letelepedett könyvkiadó azzal bízza a titkárra az egzotikus Kárpátok alól érkezett kellemdús és tisztelettudó ifjat, hogy eddigi iparosi eredményessége és nyelvismerete miatt további tanításra és támogatásra érdemes. S mert a nőfaló ifjúért cserébe, néhány Franciaország jövőjéért tevékenykedő úr kézirata kiadásának lehetőségét s annak árát kapja.- Ezek az ábrázolatok a szív és az ész eltévelyedéseit mutatják be! - és elpirul.- Gondosan kiválogatják az antik mitológiából és idejekorán feltárják őket a gyermekeink kíváncsiságának - válla könnyed érintésével, csípője elfordításával a félhomályos prima section függönyökkel elsötétített budoár irányába tereli vendégét, az izgatottan lélegző Rousseau. - Kétségkívül abból a célból, hogy előttük legyenek a rossz cselekedetek példái és azoktól elrettenjenek.

Éjjel az Európában éppen népszerűvé vált levele formájával és tárgyával kapcsolatos ismereteket oktatja a követségi alkalmazott. Miként szükséges az érdeklődést fölkelteni. Hogyan tanácsos megszólítani a címzettet. Mint tartható fenn a figyelem. Akként legyen-e szellemes az író, mint a parasztok, vagy akként, ahogyan a budoár hős uraságai? A vadóc természetű Viotti megtanulja, hogy kizárólag olyatén levelet kifizetődő írni, amelytől nehéz megválnia az írójának, olvasójának pedig a végére jutni, mert olyanféle hév árad abból, hogy elviselni nehéz, elhagyni pedig lehetetlen.

Búcsúzásukkor, négy hét múltán, az esősnek ígérkező karácsony nyirkos előhe- tében, a feldúltan remegő Rousseau örmény köpenye alá vonja s magához szorítja, és utoljára megtapintja azt az ágyékot, amely számára is gyönyörök forrásának bizonyult, szorongatja a végső pillanat feszültségében ugyancsak gyenge, a mesterségbeli tudás teljességével rendelkező, testében megtapasztalt védencét. Rous74