Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Kulin Ferenc: A 'modern' posztromantikus fordulata 1848-ban
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól mely titeket védett, Magyar kezekbe villogott a kard. Megosztottuk tivéletek hiven, ha A jó szerencse nékünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott. S ez most a hála!... vétkes vakmerénnyel Reánk uszít a hűtelen király, S mohó étvággyal megrohantok minket, Miként a holló a holttestre száll. Hollók vagytok ti, undok éhes hollók, De a magyar még nem halotti test, Nem, istenemre nem! S hajnalt magának Az égre a ti véretekkel fest. Legyen tehát úgy, mint akartátok, Élet-halálra ki a síkra hát, Ne légyen béke, míg a magyar földön A napvilág ellenséget lát, Ne légyen béke, míg rósz szívetekből A vér utolsó cseppje nem csorog... Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most mint birókat, akként lássatok. Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör, Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, Föl az utolsó ítéletre, föl! A századok hiába birkozának Velünk, és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e tetvek egyenek-e meg? Dokumentum-értéke is van ennek a versnek, hiszen arról tanúskodik, hogy a történelmi Magyarországon együtt élő népek között mélyebb ellentétek feszülnek, mint amelyek a ’jogegyenlőség’ programjával feloldhatók lennének. Meg kell jegyeznünk: a magyar nemzettudatnak a nemzetiségekhez való viszonyát jellemző, a megvetés érzésével párosuló idegenség- és fenyegetettség-élmény nem pusztán a műveletlen, kultúra-alatti tömegek sajátja. Arany János néhány nappal az Elet vagy halál című költemény születése előtt - Petőfihez írott levelében - „azon járatja elméjét”, hogy „mi módon lehetne kieszközölni, hogy a magyar haza kebelében a mérges fekélyek és pattanások, Jellasich et Compagnie, rácok, horvátok, oláhok, tótok, vendek, szászok, svábok és több ilyes férgek, ha nem is zsíros szájú 41
