Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Pálfi Ágnes versei
P Á L F I ÁGNES „Hálón a rés" PAYER IMRE KÖTETÉRE Unokám érkezése Reszket újra az élet. Belereszket a gyermek szája széle. Első nap az éteren át olyan bölcs volt még, mintha hozzám beszélne. Tagoltan, minthacsak érteném Öt, aki van - innen és túl a nyelven. Aztán a bőrpír, a vörhenyes redők, s mi tűztorokkal eljajongható csak, hogy honnan is, miféle rózsaágról is szakadt az én ölembe éppen. Ki tudja azt, hogy mit sirat? Ez itt a föld. - Hiába zúg a tej, kemény a csecs, akár a menny bazaltja. S mit rejt a mély, ki tudja azt? - e néma sorsvonal, s e védtelen tenyér puha dombján hunyorgó csillagocska? Mázsányi gondolás. Holott ring. Náddal ringat. Ha jós - Gondolja őt a szó. E hely: pehely. Csordultig telt kehely. Lotte ha Lotte - Tente-magát (köztük hisz nem vala gát) mint fürdővízzel a babát önti a tenger - - ki hát? 26
