Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Gál József: Horváth János, a sorsfestő

ben látok. Ez nem tudatos, amikor dolgozom ilyesmi eszembe se jut. Talán ezért mondta egyszer egyik kritikusom, Várkonyi György, hogy én nem portréfestő, hanem sorsfestő vagyok. Nagyon örültem ennek a megfigyelésnek, mert rám nézve hízelgő. Egyébként a festő mindig ugyanazt, ugyanazt a képet festi.

Nem fényképszerű arcmás, amit én festeni akarok. Igazából én ezt nem tudom könnyen elmondani. A festőnek van egy világa, amiben mindig mozog. Például a felhős ég lehet drámai, vészjósló, vagy vidám tavaszi hangulatú.

A nyári, gyakran a téli szünidőt általában alkotótáborokban szoktad tölteni. Különösen amikor még tanítottál. Közülük meghatározó a hortobágyi tábor. Hogy kerültél oda?

A 80-as évek közepén volt egy szövetségi közgyűlés. Itt Szurcsik János kollégám, aki a szombathelyi főiskolai tanártársam volt, bemutatott a debrecenieknek. Ott találkoztam Madarász Gyulával, a debreceni tanítóképző tanárával, aki megkérdezte, van-e kedvem elmenni a hajdúböszörményi nemzetközi alkotótáborba. Az Alfölddel való alaposabb ismerkedésem ekkoriban kezdődött. Nekem kedvem volt hozzá. Annál is inkább, mert egy évvel korábban Hajdúszoboszlón töltöttünk el két hetet. Akkoriban bejártuk a környéket is, amely megtetszett nekem, így 1986- ban örömmel mentem Böszörménybe. 1991-ig jártam oda. Jöttek kollégák Kárpátaljáról, Erdélyből, Ukrajnából, Lengyelországból, Hollandiából, az NDK-ból és az NSZK-ból, Olaszországból, Skandináviából is. Közben alaposabban megis21

Mit jelent a sorsfestff kifejezés?