Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet
nyian regényben élünk”, „műfaját a konfessziója dönti el, amelynek révén a sors üdvtörténetté fejlődik...” Szerzőnk szerint az ő Magyar-Magyar Nagyszótára „voltaképpen enciklopédia”. A mai lét teljessége - minden ami ronda, förtelmes, szörnyű és undok. Akkor kezdett íródni - a nyolcvanas évek első felében -, amikor az irodalom legjava Mészölytől és Tandoritól Esterházyig és Szőcs Gézáig világosan felismerte, hogy lét hazugságait a nyelv hazugságainak leleplezésével lehet a leghatékonyabban demonstrálni. Czakó szótára Bierce művének, a „cinikus szókönyvnek” honi folyománya. Apa - családon kívüli tartásdíjköteles férfi. Az - a leghatározottabban névelő, posztmodern szövegek mondanivalójának drámai sűrítménye: minden benne van a-z- ig. (Itt jut eszembe egy réges-régi „szótársorozat” - szabadon értelmezhető. A régi - valódi - Mozgó Világ, ahol Czakóval együtt dolgoztunk és öröm- ködtünk, hátsó borítóján olvasható kis publicisztika mindig A-val kezdődött és Z- vel zárult. Üres geg? Egy lapnyi szövegben az egész abc - a teljes világ?) Lakitelek - sátorhelynyi terület, ahová egyszer elfért az ország. Nyalás - függetlenek ártatlan érintkezési módja kitartóikkal. Puskaagy - katonai megoldások érdemi központja. S a legszebb - ha már irodalom: Angvaltoll - Dosztojevszkij íróeszköze, melyben egy ördögöcske próbált tintát adagolni. A szokványos írói szótárak, említettük, egy-egy klasszikus teljes szókincsét cédu- lázzák abc-rendbe. Egy írói életmű szószedetté transzformálódik. Korunk előállt egy olyan technikai újdonsággal, amely - nyilván maga sem tudott róla - egyetlen tárgyba sűríti az irodalmat és a szótárt. Azokra a CD-kre gondoljunk, amelyek egy- egy nagy író életművét tömörítik egy fénylő korongra (korongba?) vagy egy folyóirat anyagát, egy antológiát. Sőt egy lexikonét, egy tudományos enciklopédiát stb. Szerencsére már alig felsorolhatóan sok ilyen kiadvány van. Az írók közül „megvan” Jókai, Mikszáth, Krúdy, Németh László stb. Ott van Kossuth és Széchenyi, kész a Nyugat, a majd’ félszáz legnagyobb magyar költő teljes lírai életműve, a két nagy madarász, Chernél és Herman Ottó, a Pallas, a Magyarország vármegyéi, a Malonyai, a Spenót stb. (Nem is beszélve az interneten fellelhető tárolóhelyek elképesztő anyagáról. Mi is az újdonság lényege, milyen a CD- olvasás a hagyományoshoz képest? Ha az írói CD-t szótárként használjuk, akkor szavakat keresünk. Korábban a regényolvasás során egy nagy történetet úgy fogadtunk be, hogy - bár tudtuk, ez nem a valóság, a valóság nem ez - az olvasás folyamatosságával a szövegmenet folyamatosságát erősítettük föl. A történet olvasásával belekerültünk a történet elmondásának élménykörébe. Egy új valóságba. Ott lettünk otthon időlegesen. Ebben az esetben minden egyes szó a maga szövegkörnyezetét is jelentette. Az újszerű olvasat megszakítja kapcsolatát a történettel, azaz nem törődik az eredeti alkotás világszerűségével. Kulcsszavakat kap helyette, amiből rekonstruálni lehet a szerzői észjárást, ideológiát, ízlést, mindenféle elkötelezettséget. Sőt a szavak bizony előfordulási eseteinél még olyan írói titkok is megsejthetőek, amiket a hajdani szerző tartózkodott nyíltan megfogalmazni. Igen ám, de ez a teljesen objektívnek látszó új „szótárszöveg” sem teljesen ártatlan a mi kezünkben. A kulcsszavakat ugyanis mi visszük be a keresőprogramba (láttuk, Czakó szuverén módon - és elfogultan - cédulázza Hamvast), előfeltevéseinkre keresünk bizonyítékot. A technika 186