Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Oláh Anna: Bolyai János feljegyzései a magyar gyökökről, fogalomalkotási módszere a magyar gyökszavak tükrében
„ ... nálunk S [Bolyai János] az első, aki a matematikus tudásával és logikájával próbálta szemügyre venni a nyelvi jelenségeket, és a nyelv törvényeit a geometriában megszokott pontossággal és szabatossággal igyekezett megragadni. Hozzáértéssel és leleménnyel vizsgálta a nyelv és a valóság viszonyát. A nyelvet jelrendszerként kezelte. ”19 A KEMENCE-tárgyalása során, akárcsak egyéb Bolyai János-kéziratban is azt tapasztalhatjuk, hogy egy időben két törekvés van jelen. Az elsődleges az, hogy a magyar nyelv eszközeivel tudományos igazságokat fogalmazzon meg. Ugyanakkor Bolyai János rendkívül fontosnak tartotta kimutatni az adott kérdésben a magyar szakkifejezések fejlődéstörténetét is. A kemencetanban jártas kutató amikor nyelvészeti vonatkozásokra is figyelt, nemcsak a tudományos mondanivalót vizsgálta, arra a felismerésre jutott (például Bolyai Jánosnak a KEMENCE kifejezés etimológiai fejtegetésében), hogy a Bolyai János által használt magyar műszaki kifejezések egy-egy műszaki alapállapothoz társított gyökszóból indulnak el. Ahogyan fejlődött az adott műszaki tevékenység, létesítmény, úgy a gyökszóhoz társított további gyökök és toldalékok segítségével újabb szakkifejezések születtek, amelyek ugyanakkor tökéletesen tükrözték a műszaki fejlődéstörténeti állomásokat is. Mindenik gyökösszetételből, vagy toldalékos gyökszóból származó kifejezés egy-egy fejlettebb műszaki állapotot tükröz. A (KEM)(EN)(CE) kifejezésen keresztül Bolyai ezt szinte matematikai pontossággal vezeti le. Amint azt Bolyai Farkas kéziratában aprólékosabban mutatja be a kemencének szinte az emberiséggel egyidős tüzeléstörténetének lépcsőfokait, de ezek ténylegesen három nagy korszakra oszthatóak, a KÉM, KÉMÉN, és a KEMENCE születése. A Bolyai János szófejtegetéseiből az is kiderül, hogy szinte minden fejlettebb, később keletkezett műszaki állapotot jelölő szakkifejezés tartalmazza az előzőeket is, így tehát az összetettebb kifejezésekből vissza lehet „fejteni” a korábbi műszaki állapotokat is. De más hasonló műszaki kifejezésekre is igazak a fent írtak. Például az ID(OM)(UL) kifejezés egy fizikus számára akár értelmezhető úgy is, hogy legelőbb volt az ID (idő), majd keletkezett az (ID)(OM), az alakkal rendelkező test, amely folyamatosan egyik IDOM-ból egy másikba megy át, (ID)(OM)(UL), azaz átalakul, változik. Ugyanígy levezethetjük az ERO(TAN)(ASZ) kifejezés kialakulását is: először volt az ERŐ, a „szerek” legáltalánosabb tulajdonsága a - kölcsönhatás. Aztán kialakultak az emberi ismeretek, tapasztalatok, megszülettek a törvények - az (ERŐ)(TAN), végül az ismereteket továbbító személy, a (ERŐ)(TAN)(ASZ), azaz a tanár. A Bolyai-kéziratok értelmezése ezen új szemlélet értelmében lényegesen módosulhat, ha több szakterületen találkozik szerencsésen egy tudományág szakértője, valamint a gyökszavakhoz értő nyelvész. Egymás tudását hasznosítva, egymás mellé rendezve két egymástól annyira eltérő, mégis egymást feltételező ismeret- anyagot, talán felgyorsulna a Bolyai-kéziratok értelmezése. Bolyai János számunkra eddig jóformán érthetetlen nyelvészeti fejtegetéseit gyökszóismeret hiányában az érdeklődők mindeddig vagy nem értettek, vagy értelmezhetetlen nyelvezetű szövegeknek tekintettek, vagy csak gigászi munka árán voltak képesek 148
