Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Oláh Anna: Bolyai János feljegyzései a magyar gyökökről, fogalomalkotási módszere a magyar gyökszavak tükrében
Bolyai rövidítései, vagy műszavai tehát nincs kizárva, hogy a magyar nyelv gyökszó tárházából származnak. Bolyai János fogalomalkotó matematikája Most pedig tegyünk még egy lépést Bolyai János magyar szakkifejezéseinek elemzésében. Itt már nemcsak nyelvész, de szakértő is szükséges a szövegértelmezéshez. A nyelvésznek és a műszaki fejlődéstörténettel foglalkozó kutatónak lehet egymástól eltérő véleménye ugyanarról a fogalomról. A hihetőbb, vagy kézenfekvőbb érvrendszer az, ami valamelyik álláspontot megerősítheti. Elemezzük Bolyai Jánosnak azt a mondatát, ahol a KEMENCE szótörténeti fejlődését elemzi. „Kemence” hihetőleg, vagyis úgy látszik a „kémén"-nek kicsidítője, vagyis = kis kernen akar lenni s a Camin-al is, a kéménnyel is rokonnak látszik, ugyanis az példáid olasz- honban divatos camin is egy kemence, s a kemence is egy darab füst út is, mint a kernen. ”15 Minden kétséget kizáróan Bolyai János kemencetani ismeretei apjától, Bolyai Farkastól származnak. Bolyai Farkasról egykori tanítványa, Horváth Farkas budapesti fővárosi főmérnök, azt állította egy 1875-ben megjelent nyomtatványban, hogy: ,^í légforgatás eszméjét helyesen keresztül víve és a füst melegét helyesen értékesítve csak Bolyai Farkas mennyiség-, természet- és vegytantanámál láttam Erdélyben, Marosvásárhelyen és környékén, hol annak minden elképzelhető változatai, mint egy tárlaton találhatók voltak. ”'6 János fia pedig úgy ítélte meg, hogy apja: „Kemencemester is országszerte híres Ugyanis egy bécsi fényes commissió munkálalja a fakímélő kemencék kigondolása, alkotása iránt kevés sikert mutatott, atyám pedig száz, meg száz variátiójú, mindennemű kemencéket gondolt s rakatott önfelügyelete, igazgatása alatt, s részint rakott maga is saját kezeivel, nagy szenvedéllyel, néha egy éjjel tán kettőt is, s azóta jöttek az országban, s úgy látszik másutt is divatba a Bolyai-kemencék, melyeket sokan dicsérnek. ”17 Ezek alapján nincs okunk kételkedni abban, hogy Bolyai Farkas szinte mindent tudott a gazdaságos kemencerakásról. És most térjünk vissza Bolyai János nyelvtörténeti fejtegetéseihez a KEMENCE szó kialakulásról. Jelen tanulmány írója szakképzését tekintve fizikus, tudományos fokozatot szerzett Bolyai Farkas hőtani termodinamikai munkásságából. Amikor kibetűzte Bolyai János KEMENCE-tanját, izgalmas felfedezést tett, nevezetesen azt, hogy a KEMENCE szó fejlődéstörténete tükrözi a kemence szer fejlődés- történetét. Ugyanis legelőbb volt a TUZ(HELY), a KÉM. (lásd Bolyai Farkas 1.) A KÉM gyökszó származhat a KO-ből, ezt is Bolyaitól tudjuk, amikor azt írja, hogy: „egy, a tűz mellé tett kó' már-már a legegyszerűbb, noha még nem célszerű ke146