Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

és egy kételyeket megfogalmazó állásfoglalást. Az akadémiai dicsérettel és Vörösmarty ítéletének főbb pontjaival Horvát István is egyetértett. A Tudományos Gyűjtemény hasábjain közzétett ismertetőjében Kresznerics művét az ideálishoz mérte, ez alapján sorolta fel erényeit és egyes hiányosságait. Elfoguladanul állapította meg: „egy férfiútól, ha még olly derék, tudós és szorgalmatos is, mindent kívánni nem lehet. Illyen súlyos és terhes munkákon tsak a’ köz részvétel és egy tzélra tőre kedés diadalmaskodha- tik.”r Dicsérte a szótáríró történelmi érzékét, jónak tartotta, hogy számos régi kéziratot, nyelvemléket is feldolgozott, és eközben gyakran hivatkozott saját oklevélgyűjteményének adataira. Külön kiemelte a nyomtatott források gazdagságát, de sajnálta, hogy nem készült pontos kimutatás róluk. A szóeredeztető és az alaktani megjegyzéseket tárgyilagosan értékelte: ,JVImt Gyökémyomozó hol kisebb, hol nagyobb előmenetellel fáradozott Kresznerics, ’s ha azonban eltévedett is itt vagy amott, az tsak a’ segéd eszközöknek nem létükből eredeti. [...] Hibásak néhol azok is, a’ miket Szerzőnk a ’ Ragokról, az az : Ragasztékokról előád, bár különben könyve Bevezetésének e ’ része sok haszonvehetőt is foglal magában. Itt Révait sem utói nem érte, semfólűl nem h alladta. ”38 Példásnak tartotta viszont a szólások, közmondások, tájszók bőségét; és javasolta önálló kiadásukat. Erre sajnos nem ügyeltek az Akadémia nyelvészei és irodalmárai. így történhetett meg, hogy a Tudós Társaság Magyar Tájszótárában Kresznericsnek egyetlen népnyelvi adata sem szerepel. Tény viszont, hogy a későbbi szótárak megbecsült forrásként hivatkoztak rá. (Példaként említem a következőket: BUGÁT Pál: Természettudományi Szóhalmaz, Pest, 1843; NAGY Nép. János: Hierolexicon Polymathicum latim-hungaricum-, Szombathely, 1845.; CZUCZOR Gergely-FOGARASI János: A magyar nyelv szótára I-VL Pest, 1862-1874.)

A vetélytársak közül tudomásom szerint egyedül Kassai József fogalmazott meg elmarasztaló véleményt Kresznerics művével kapcsolatban. A „Származtató, ’s gyö- kerészőMagyar - Diák Szó-könyv” szerzője, aki művének első kötetét 1833 -ban adta ki, a megkésettek fájdalmával bizonygatta: „Ezen szótár [azaz Kresznericsé, LP] sem származtatónak, sem ítéletesnek, a’ vagy gántsolódónak (criticum Lexiconnak) ingyen sem neveztethetik; mertt semmi szónak a’ gyök-erét nem mutogatja, nem fejtegeti: váljon tős gyök-eres magyar szó e, a’ vagy más nyelvből költsönzött, és tsavarított szó ef”39 Munkájában ezt követően is többször említette a szombathelyi paptanár egy-egy botlását.

A szellemi örökség után szólni kell a szótáríró tárgyi hagyatékáról. Kresznerics sági plébánosként 1817-ben írta meg testamentumát.40 Kéziratait és egyéb gyűjteményeit halála után Szilasy János gondozta.41 A könyvek, jegyzetek, pénzek többsége gróf Teleki Józsefnek köszönhetően az Akadémia tulajdonába került. Az „elölülő” gesztusát a Magyar Tudós Társaság évkönyvében nyilvánosan is megköszönték: „néhai Kresznerics Ferencz tiszteleti tagnak 200 darab incunabuláit, 16 kötet kézirat, 1060 kötet könyv, földképek és régipénzgyüjteményét a’ társaságnak Teleki könyvtára’ bővítéséül 4000 váltó forinton vette meg.”42

Stettner György 1834. május 1-jén készített elszámolást az általa felügyelt kiadásról. Tudomásom szerint csupán a Jegyzék Kresznerics’ Szótáráról43 című autográf összesítésből ismerjük a megjelenés adatait. A kötetből 480 darab készült nyomtató-, 10 db író-, 10 pedig velin papiroson. Ajándék, illetve ingyen példány összesen 42 kötet volt. A velinre nyomott kötetek 40, az írópapíron kiadottak 30, a nyomtatópapírra készült könyvek 20 forintba kerültek. Előfizetéssel és előjegyzéssel (aláírással) 386 szótár kelt el a jegyzék elkészítéséig.

137