Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára
Kresznerics gondosan megnevezte a szavak forrásait. Tekintsük át a legfontosabbakat, legérdekesebbeket! A legrégebbi adatok a középkori oklevelekből, továbbá a Halotti Beszédből, a Gesta Hungarorumból és a Bécsi Kódexbői valók. A XVI. századot főként Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Heltai Gáspár munkái képviselik. A külföldön megjelent művek közül Ambrosius Calepinus szótárát kell kiemelnünk. Az 1600-as évek termése ennél is színesebb, változatosabb: Zrínyi és Gyöngyösi eposzai, versei mellett a kor tudományos irodalmát Apáczai Csere János (1803-ban ismét kiadott) enciklopédiája és Lippai János könyvei (Gyümölcsös kert-, Veteményes kert-, Virágos kert) képviselik. Ennek az időszaknak gazdag a szótári forrása is: Szenei Molnár Albert dictionariuma (1604), Petri Lodereckeri hétnyelvű szótára (Prága, 1605) és az 1641-es Nomenclatura. A hitvitázó irodalomból Pázmány Péter, Káldi György és Veresmarti Mihály műveit említem. De találunk szavakat a kor erdélyi fejedelmeitől, Bethlen Gábortól és Rákóczi Györgytől is. A XVIII. század egyik legfontosabb „adatközlője” Faludi Ferenc. Kresznerics alighanem irodalmi példaképként tisztelte az egykori jezsuita literátort; valamennyi művéből bőségesen idézett kifejezéseket. A Kultsár István által Szombathelyen kiadott Mikes-kötetből (Törökországi levelek, 1794.) szintén több példa említhető: koldus-láb, rongyos leves, ónos eső', hurdi stb. A nyelvújítás korszakából jóval kevesebb szó került be a gyökerésző szótárba. Nem véletlenül. A szerző célja nem a neológia támogatása, hanem a biztos magyar szógyökök feltárása és adatolása volt. Rájnis József, Kazinczy Ferenc, Révai Miklós, Bartzafalvi Szabó Dávid, Baróti Szabó Dávid és Csokonai egy-egy sikerültebb újítása mégis helyet kapott. A szótárban található nyelvjárási adatokat többnyire környezetének beszédéből jegyezte fel. Kisebb hányadukat más írott forrásból merítette. Művének naiv báját adják azok a bejegyzések, amelyekben saját tapasztalatait rögzítette: „Sömönti körtvély; szagos mint a' nákovicz, de ennél nagyobb, kerék- ded a' fáján meg sárgul, íze émelygős, terem illyen Perényében Vas Vben. így hallottam 1828. Jun. 77.” (Kreszn. I. k. 337. o.); „Teve-parduc - Camelopardalis. Girajfa - Illy ént küldött ajándékul Ferencz királyunknak az Egyiptomi viczekirály, és én ezt láttam, mikor Kőszögön által vitték 1828. Jul. 31.” (Kreszn. II. k. 121. o.) Bár nem törekedett teljességre, számos érdekes és ritka névtani példát is szerepeltetett gyűjteményében. Számos csárdának, pusztának a nevét is felvette a szócikkekbe. Eljárását így indokolta: „Közbe vetettem a’ hová illettek mind a’ két magyar Hazának Helység neveit is (sőt a ’ csárdákét is). Magyar nevezetek ezek is, és a ’ gyökér szónak értelmét, ‘s ki terjedését.” {Kreszn. I. Bé-vezetés, L. o.). A Magyar Szótár kiadását a rendszerezés elhúzódásán kívül a nyomtatáshoz szükséges pénz hiánya is késleltette. Részben a szerencsének köszönhető, hogy a vidéki elvonultságban élő literátor - és életének fő műve - önzetlen támogatókra talált. Stettner (Zádor) Györgynek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a gyökerésző szótár megjelent, és méltó fogadtatásban részesült. Stettner a magyar irodalom szürke eminenciásának számított. Baráti, munkatársi kapcsolatban volt Bajzával, Kisfaludyval és Vörösmarty Mihállyal. Kritikái, könyvismertetései, fordításai többek között az Élet és Literatura, a Tudományos Gyűjtemény, az Aurora és a Felső-magyarországi Minerva hasábjain jelentek meg. Számos kötet kiadását segítette elő. Az alábbi részleteket saját kezű önéletrajzából idézem: „1830ban értésemre esvén, hogy Nagytiszteletű Kresznerics Ferencz úr’ nagy szótára nyomtatás alá le134