Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Pomozi Péter: A szabályos hangmegfelelés dicsősége és viszonylagossága

9 A magyarban és számos finnugor nyelvben valóban megfigyelhető, hogy a közeire mutató névmás és származékai palatális-, míg a távolra mutatóké veláris hangrendűek. Magyar ez : az, a régiségben té-tova ’ide s oda’ - cseremisz ti( e) : tu()o ’ez : az’ ~ finn tämä : tuo ’ez : (általam látható) az’. Ezek a látványos megfelelések azonban csak azt bizonyítják, hogy a névmástövek igen régi, közös eredetűek, nem pedig azt, hogy a palatális: veláris ellentétpár konkrét fogalmi jelentést hordozna. Azon finnugor nyelvekből, ahol a magánhangzó-harmónia eltűnt, jobbára eltűntek ezek az ellentétpárok is. Az északésztben intenzív germán hatásra eltűnt a harmónia, és eltűnt ez a releváns kettősség is, a délésztben van harmónia, megmaradt a kettősség is. A cseremisz köznyelvből ugyan eltűnt, de az északkeleti nyelvjárásban megvan, és több más elem mellett épp ez a kettősség is arra mutat, hogy régebben elterjedt lehetett a palatoveláris harmónia. A neolatin és a germán nyelvekben sincs konzekvens hangrendi megoszlás a közeire és a távolra mutató névmástövek között, igaz, ott nincs magánhangzó-illeszkedés sem.

10 Pontosan innen, világos hangtani kritérium alapján tudjuk, hogy a szlovák és az ukrán nyelvbe magyar közvetítéssel került a magyarral megegyező alakú cukor szó. Egyebekben annak nem kellett volna hanghelyettesítéssel mély hangrendű második szótagi magánhangzót felvennie, sem pedig az esedeges átadó német nyelvjárás mássalhangzó-torlódását feloldania, vö. lengyel cukier, cseh cukr, ahol ez nem is történt meg. Azt, hogy a lengyel és a cseh közvedenül, a szlovák és az ukrán magyar közvetítéssel kapta e szót, szóföldrajzi kritériumok is támogatják.

11 CzF. 1.(1862): 23.

12 Ez utóbbi a legnehezebb és a legtöbb vitára okot adó kérdés. Mivel a jelentések és jelentésváltozások erősen kultúrafüggők, igen szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy bármiféle általánosan alkalmazható, univerzális jelentésváltozási tendenciákat fel lehetne térképezni, akár metaforikus, akár metonimikus névátvitelről, és ezzel jelentésváltozásokról legyen szó. A jelentésváltozások mikéntjének megítélésében tehát egyszerűen lehetetlen kizárni valamelyes szubjektivitást. Nyilvánvalóan könnyen érthető az olcsó > rossz jelentésváltozás, miként pl. a keresztény kultúra jobbkéz- centrikus voltából a kétbalkezes > ügyetlen jelentés is, de már az pl. hogy egy nyurga ember ’nádszál’ lehet, nem magától értetődő, és természetesen hiába keresnénk ezt a metaforikus képet, olyan nyelvterületeken, ahol nincs nád.

13 Sajnovics János: Demonstratio idióma ungarorum et lapponum idem esse. Tyrnaviae, Typis Col- legii Academici Societatis Jesu, 1770. A részletes magyar-lapp szóegyeztetés-jegyzék az eredeti műben az 53-78. oldalon található. Érdemes megjegyezni azt a nagyközönség előtt kevésbé ismert tényt, hogy Sajnovics műve 4—6. lapján elsőként közli nyomtatásban 1195 táján született csodaszép nyelvemlékünket, a Halotti beszéd és könyörgést.

14 Gyarmathi Sámuel: Affinitás linguaue hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice de- monstrata. (A magyar nyelv grammatikailag bizonyított rokonsága a finn eredetű nyelvekkel.) Szerk. Szíj Enikő, ford. C. Vladár Zsuzsa, Koszorús István. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1999. A módszertani bevezető a fordításban a 15-21. lapokon olvasható.

15 Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvészetbe. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. 29-30.

16 Az ide tartozó magyar szóanyag nagy részére 1. A magyar szókészlet finnugor elemei I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 171-227.

17 Ha a fonéma egyben morféma is, az annyit tesz, hogy az adott szó egyetlen hangból áll, pl. magyar o, észt öö ’éj’, mari u ’új’.

18 Bárczi Géza éppen történeti hangtani megfontolásokból, ill. a nyelvtörténet és a paleolingvisztika határvonalának tisztázatlansága miatt még amellett érvelt, hogy tárgyragunk és igei személyragjaink a magyar nyelv önálló életében alakultak ki. Ez azonban ma már hangtani és paleolingvisz- tikai szempontból is tarthatatlan nézet, az emberi nyelv alapvető kategóriái sokkalta régebbiek az ősmagyar kornál, tehát ige- és főnévragozással agglutináló nyelvek esetében nem másfél-kétezer, hanem több tízezer éves távlatban kell gondolkodnunk. Bárczi nézetét 1. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Gondolat, Budapest, 1963. 61-68.

19 A magyar nyelvtani hagyományt követve a rokon nyelvek külső elnevezését használom, az olvasást megkönnyítendő. Az oroszországi finnugor nyelvek és népek esetében azonban a finnugor szak- irodalom egyre inkább a belső neveket használja, ezért itt megadom őket: vogul=manysi, oszt- ják=hanti, cseremisz=mari, votják=udmurt, zürjén=komi.

20 A dimenzionális nyelvszemlélet a nyelv társadalmi-kulturális vizsgálatát a tér és idő dimenziójával egészíti ki. L. pl. Hoffmann István-Juhász Dezső-Péntek János előszavát e kötetben: Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet. Debrecen-Jyväskylä, 2002. 5—6.1. A diszciplínák oldaláról úgy is fogalmazhatnánk, hogy a történeti, a nyelvföldrajzi és a szociolingvisztikai vizsgálódások közös koordináta-rendszerbe terelve magasabb szintű nyelvi megismerést tesznek lehetővé.

74