Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Pomozi Péter: A szabályos hangmegfelelés dicsősége és viszonylagossága
Mindezt a hangtörténet, ezen belül a hangmegfelelések természetét vizsgálva érdemes szem előtt tartani a nagy magyar szótár belső (akadémiai) elrendeléséről 1834—40 között írottak, s a mottóban idézettek szellemében. 2. A szabályos hangmegfelelés természete A szabályos hangmegfelelések megléte-nemléte a tudományos szóhasonlítás egyik követelménye, az etimológiai vizsgálatok megkerülhetetlen szelete. Azaz, hogy x nyelv adott hangtani helyzetben lévő adott hangjának y nyelvben milyen hang felel meg. A magyar nyelv szótárának bevezetésében, annak Czuczor-Fogarasi jegyezte részében, a következőket leljük általában a szavak vizsgálatáról: „A szókban általában hármat különböztetünk meg: a) az anyagot, vagyis bizonyos hangokból álló alkatrészeit, b) az alakot, vagyis az anyag formáját és idomulatait, c) azon fogalmat, vagyis érteményt, melyet kifejez”.11 Az a) pont nagyjából a mai fonológiai, a b) pont hozzávetőleg a morfológiai, míg a c) a szemantikai kritériumnak felel meg. Megállapíthatjuk hát, hogy a szótár elméleti bevezetése e ponton olyan korszerű volt a maga korában, hogy az a szó- történeti vizsgálatokat, különösen ami a külhasonlítást illeti, jóval szélesebb körben megengedte volna, mint ahogy Czuczornak és Fogarasinak, heroikus munkatempója mellett is, az egyáltalán sikerülhetett. A szófejtésben ma is kiemelt szerepe van a szabályos hangmegfeleléseknek, azaz a fonológiai kritériumnak. Természetesen jelentéstani szempontból is lehetségesnek kell lennie a rokonítás- nak. Bár az olasz panna ’tejszín’ ill. a finn punná ’tenni’ szó alakilag és kiejtésben majdnem azonosak, már pusztán jelentésük miatt is bajos lenne őket egymás rokonainak tartani. Tehát a szavak hangteste mellett jelentésük, azaz a szemantikai kritérium is fontos az egybevetésben.12 Nem kevésbé lényeges az, hogy egy-egy szónak mekkora az elterjedtsége történetileg, ill. a jelen korban a vizsgálandó nyelvekben vagy nyelvi areákban, ez utóbbi sokszor átfedésben van a nyelvjáráskutatás szóföldrajzi kritériumával. Ab- raszerűen összefoglalva: TÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÓ KRITÉRIUMOK A SZÓFEJTÉSBEN FONOLÓGIAI SZEMANTIKAI DISZTRIBUCIONÁLIS (ELTERJEDTSÉGI) A továbbiakban ezen írás keretei közt kizárólag a fonológiai kritériumról, tehát a szabályos hangmegfelelésekről esik szó. A szóhasonlításban, mint említettem, ez kulcsfontosságú. A történeti összehasonlításban azonban nem minden kor tulajdonított neki kiemelt szerepet: amíg Sajnovics János13 a lapp-magyar szavakat hangtani kritériumok alapján kapcsolta egymáshoz, azaz mai fogalmaink szerint a szó68
