Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Németh Renáta: A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben

Utószót és a jegyzeteket összeállította Rathmann János. Budapest, Európa Könyvkiadó. 169-345.

Horváth Katalin 2001. Kontrasztivitás és szófejtés. Gecső Tamás szerk., Kontrasztív szemantikai kutatások. Budapest, Tinta Könyvkiadó. 148-153.

Horváth Katalin 2005. Szintagmatikus kontra asszociatív viszonyok? (A két nyelvi sík egységéről). Már- tonfi Attila-Papp Kornélia-Slíz Mariann szerk., 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére. Budapest, Argumentum Tudományos Kiadó. 338-342.

Hunfalvy Pál 1851. A nyeivhasonlítás elveiről és elemeiről. Akadémiai Ertesító'Xl: 78-113.

Hunfalvy Pál 1852. A’ szógyökerekről, a’ viszonyítókról, ’s fel és al viszonyítok’ származékairól. Akadémiai Értesítő XII: 138-153.

Imre Sándor 1859. A magyar szógyök mivolta és némely változásai. Akadémiai ErtesítőXIX: 856-881.

Kassai József 1833-1838. Származtató, s gyökerészőMagyar-Diák szó-könyv. TV. Pest.

Kassai József 1962. Magyar-diák szó-könyvének 1815 körül szerkesztett befejező része a Toldalékokkal. Kiadta és a bevezetést írta Gáldi László. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kresznerics Ferenc 1831-1832. Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. Buda.

Kuun Géza 1867. A gyökök elméletéről. Nyelvtudományi Közlemények VI: 111-124.

Nagyjános 1838. Tiszta magyar gyökök. Nyelvtudományi pályamunkák II. Kiadja a’ Magyar Tudós Társaság. Buda. 123-296.

Saussure, Ferdinand de 1997. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest, Corvina.

Szeder Fábián 1836. Mellyek a magyar nyelvben a tiszta gyökök? Számiáltassanak elő, mennyire lehet, eredeti jelentéseikkel. BK 80/11. 6.a. Autogr., 153 pp. 260x200 mm.

Telegdi Zsigmond 1990. A magyar nyelvtanírás kezdetei és a héber grammatika. Az MTA Judisztikai Kutatócsoportjának Értesítője. 3. szám.

Terve a ’ Nagy Magyar Szótár’ belső elrendelésének. Kiadta a ’ Magyar Tudós Társaság. A ’ tagok különös használatára. 1834. Buda. = Terv I.

JEGYZETEK

1 A korabeli szakirodalomban A SZÓ NÖVÉNY strukturális metaforára épülő mag, csíra, s a végül emblematikussá vált - gyök, sőt, törzs kifejezések szinonimákként voltak használatosak.

2 „GYÖK, [...] 3) Átv. ért. valaminek eredete, miből más valami származik. Különösen a nyelvtudományban olyan szó, melyet közelebb értelmű elemekre feloszlatni nem lehet; melyhez semmi rag, és semmi szokottabb képző nincsen illesztve. [...] Egyébiránt köz nyelvben ezen gyök helyett, mely csak újabb időben használtatott és használtatik önállólag, rendesen gyökér divatozik, melynek azonban szabatos nyelvben némileg különböző értelme vagyon. V. ö. GYÖKÉR” (CzF.).

3 A lexémákat a szóalkotás két, alapvetőnek tekintett módja szerint három nagy csoportba sorolták: ,,A’ szavak vagy gyökök, mint péld. rom, vagy származékok, mint romladék, vagy összetételek, mint vár-rom, le-ront” (Terv I: 13; Terv II: 13; CzF. I: 6).

4 Az V. kötet 1838-ban látott napvilágot, a VI. kötetet viszont csak 1962-ben jelentette meg Gáldi László.

5 „[A] nyelvtudomány csupán elmélet dolga nem lehet, hanem benne karöltve járnak elmélet és tapasztalás, mert ez vezet egyedül a nyelv teljes felfogására, átértésére, mi aztán a teljes nyelvtudomány és nyelvbölcselet egyszersmind” - írja Fábián István (1859: 506-507).

6 Ahogy Czuczor fogalmazott: „Mivel pedig nyelvünkben a szavak nem elölrül, hanem hátulrul növekednek, önkint következik, hogy szavaink gyökereit mindig elölről kell keresni” (CzK 1: 5-6).

7 Czuczor így írt erről 1834-ben: „Kresznerics ugyan nagy lépést tőn, midőn szótára’ hővezetésében a’ ragszókat [képzőket] néminemű rendbe szedé. De akkor vehetnők ezeknek teljes sikerű hasznokat, ha szerintök egy ragtárunk készülne. [...] Ezen ragtárból ki lehetne venni: hányféle szavakhoz szokta volt eddig toldani nyelvünk ugyanazon ragot, és a’ holt gyökerekből mellyeket lehessen értelemhomály nélkül fölelevenítni” (Czuczor 1834: 20).

8 Antal László egy idevágó gondolatát: ,,[H]a a nyelv kód, jelek rendszere, akkor kell, hogy legyenek tovább már nem bontható, legkisebb elemei, jelei. Ezt elméletileg posztulálhatjuk, sőt kell posz- tulálnunk. Más kérdés viszont az, hogy ezeket a szükségképpen meglevő elemi jeleket, morfémá- kat minden esetben határozottan külön tudjuk-e választani.. Elemi részek feltételezése - elengedheteden, mégpedig megfellebbezhetetlen elméleti meggondolások erejénél fogva. Az egyes morfémák mindenkori különválasztása — ezzel szemben - függvénye a nyelvészeti technika mindenkori fejlettségének” (Antal 1964: 24).

9 Horváth Katalin így foglalja össze az eljárás lényegét: „Különböző nyelvek vagy bizonyos nyelvi jelenségek (nyelvi szintek, részrendszerek) egy nyelven belüli egybevetése, össze-hasonlítása egyetemes nyelvészeti vizsgálati mód, hiszen a közöttük lévő egyezéseket, rokon vonásokat vagy eltéréseket csak szembeállítás, egybevetés (oppozíció) útján lehet feltárni. Az egymásnak meghatáro61