Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Németh Renáta: A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben
hangsúlyozta, hogy megeshet, hogy egy gyököt azért nem találnak egyszótagúnak, mert „nehéz értelmezésű ősi összetétel”, vagy, mert nem ismerik fel a hozzá kapcsolódó kevésbé gyakori képzőt (1859: 862). Többeknél felmerült azonban az a kérdés, hogy vannak-e egy CV(C)- szótagnyinál kisebb gyökök.13 Czuczor 1847-ben az Akadémián beszámolt róla, hogy bizonyos, addig gyökszónak tartott alakokban felfedezett a gyöknél kisebb elemeket, amelyeknek jelentését is megtalálni vélte. Példaképpen a ro nyelvi egység kielemzését mutatta be az addig egyszerű gyöknek tartott rogy, rom, roh, rósz, ros, roz alakokban.14 Arra jutott, hogy ezekben a szavakban a ro az a közös elem, melyet a magyar nyelvérzék még érteni látszik. Ezt a gyöknél kisebb jelentéses formát nevezte gyökelemnek.'5 Az ehhez csatlakozó elem - példájában az m, h, sz, s, z - szerinte addig kevéssé ismert vagy számba nem vett képző. A gyökelem feltételezésével jutott el Czuczor sok CVC-szer- kezetű hangutánzó gyök - például a súg, búg, bőg, bég, nyög, sír, fúl - felbontásához is (i.m. 144), amelyeket mai etimológiai szótáraink hasonlóképp elemeznek. Bizonyos gyökök elemzése során Czuczor arra jutott, hogy a gyökelem néha egyetlen magánhangzóból áll, például az eszik ige töve az e-, az ócska melléknév töve az o- (i. h.).16 Az egyetlen hangból álló gyököt Czuczorékgyökhangnak is nevezték. A gyökhang fogalmának bevezetése már a kortársak körében is meglehetősen sok problémát vetett fel, s ez az a téma, amely az utókor részéről a Nagyszótárral kapcsolatos ellenérzések egyik fő alapjául szolgál(t). A kortárs nemzetközi és hazai nyelvtudomány képviselői a gyökhang létét nem pusztán nyelvfilozófiai szükség- szerűségként, hanem nyelvi elemzéseik alapján fogadták el, sőt, tekintették azt a gyök egykori csírájának.1' Czuczor szerint a hangok metafizikai értékének, jelentésének meghatározása a nyelvbölcselet feladata, amely azonban a hangfiziológia alapjain állva vizsgálódik (Czuczor 1854: 34). A bölcseleti nyelvészet kerete, az ún. göttingai paradigma tudományeszménye (ehhez 1. Békés 1997: 67-72, 2001: 86-88) szerint az empíria és az elméletalkotás elválaszthatatlan, egymást korrigáló tényezők. A gyökhangok izolálásának jogosságát Czuczor és a gyökhang-elmélet hívei hatalmas nyelvi anyag bemutatásával igazolták, s a gyökhang jelentését az egymás mellé állított szavakban felfedett közös jelentésmozzanat alapján adták meg.18 Czuczor például az r-ről mint gyökhangról mintegy hetven oldalon át értekezett (Czuczor 1855). Dolgozatának summáját a Nagyszótár r betű, illetve gyökhang szócikkében adta közre. A gyökhang-elmélettel szembeni leggyakoribb ellenérv az, hogy bizonyos gyökhangok poliszémek, sőt, olykor határozottan ellentétes jelentésűek.19 Czuczor szerint itt homonímiáról van szó, ezek léte pedig szükségszerű, hisz a nyelv szavai eredetileg hangutánzó jellegűek voltak, és ahhoz képest, hogy mennyi megnevezendő fogalom volt, a beszédszervek száma csekély (Czuczor 1851: 296). Hunfalvy elméleti és empirikus megközelítésből is fellépett a gyökhangok elmélete ellen. 1852-es dolgozatában amellett érvelt, hogy a hangoknak nem lehet metafizikai értéket tulajdonítani (i. m. 138-141), az elméletet ugyanakkor mégsem utasította el teljes egészében. Inkább arról van szó, hogy ő más szemléleti alapon, már az élettelen természet analógiáit használva közelített a gyökökhöz.20 Akik a gyökhanggal való „bíbelődést” többen azért utasították el, mert úgy látták, hogy ez a nyelv olyan aspektusaival áll kapcsolatban, amelynek kutatására még nem érett meg az idő (Hunfalvy 1851: 110). 59
