Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia

nek hasonlóságát az őket kifejező pír gyökkel valósítjuk meg ma is. Piros a parázs, piros a pirók (madárka piros beggyel), pirosra pirítjuk a kenyeret, pirosra porzsol­juk a malacot disznóvágáskor, és piros a pirkadat színe is hajnalban. A vér színe sö- tétebb, vörös (veres). Vörös a lebukó nap és vörhenyes a kiütéses betegség színe a bő­rünkön. E szavak hangalakját nem tudjuk visszavezetni zörejekre, de a rájuk alkalmazott hangképletek mégis visszaadják a közöttük lévő színbeli hasonlóságot. Itt tehát tetten értük azt a jelenséget, amikor az egyik gondolkodási tartományban fölismert rendezettség mintájára szerveztek meg őseink egy másik gondolati tar­tományt. Ugyanígy jártak el őseink a tér darabjaival. Először a gömb, gombolyag, gombóc, gömböc, gomba, stb. szóbokor szavait említjük, aztán a begy, bogyó, bögyös sza­vainkat említjük, de a kusza szálakból rakott-rakódott boglya, bog, bőg, (a bogot ki­oldó bogozó), stb. is rokon ezekkel. A hangalakok mögött ma közös jelenséget lá­tunk, és ez megerősíti azt a fölismerésünket, hogy őseink tudatosan, egy másik területen már fölismert és alkalmazott szabály továbbvitelével alkották meg eze­ket a szavakat. A hangképletekből ismeretrendszerbe szervezett tértartomány Hangutánzó szavaink máig élő széles köre és kapcsolódása a természeti jelensé­gekhez, és kapcsoltsága a jelenségeket leíró mai szavainkhoz azt jelzi, hogy számos területen rekonstruálhatjuk a következő folyamatot. A magyar nyelv őrzi azt a kor­szakot, amikor a hangutánzó kapcsolatokat fölismerték, ennek nyomán hangkép­letek rokonságát adták vissza a nyelvben. A hangképletekből pedig később foko­zatosan kiválasztották a hangokat és ugyancsak állandósították a kapcsoltan szereplő hangcsoportokat, amelyekből a mai gyökök és gyökelemek képződtek. (A hang­képletek közelebb állnak a természeti hangjelenségekhez, tehát korábbiak a mára letisztult hangoknál.) Mivel a beszédfejlődés korai szakaszában ez a világleírás és jelenség-visszaadási stra­tégia sikeres életvitelt nyújtott a kifejlesztőinek, őseink másra is kezdték alkalmazni. Fölismerhették azt, hogy nagy gondolati ereje van annak, ha a szemléletben már csoportokba rendezett jelenségeket ugyanúgy hangzócsoportokkal hangzósítják a beszédben, mint más jelenségek hangzósításánál is. A bevált hang, gyök stb. kép­zési szerkezetet egyre több fogalmi területre terjesztették ki. Említsük meg itt pél­dául a tár, tér szavakkal képzett szavak és fogalmak hatalmas bokrát. A tár inkább a közelibb, zárt terekre honosuk meg, a tér a kiterjedtebb, tágasabb terekben. Őseink, a hosszan tartó, fölfedezésekkel kísért úton, az őket körülvevő gazdag je­lenségvilágból olyan hangcsoportokat különítettek el, amelyek megőrizték az ősi jelenséget, de az alapképlet kis módosításaival érzékeltették a sajátosságokat is. Ez a folyamat egy olyan korai nyelvfejlődési szakasz, amikor az 1-2-3 „hangzós” (mai megnevezéssel élve) képletek kialakulása és ezek egymáshoz kapcsolása is meg­kezdődhetett. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom