Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
hangmintázatok rögzítése, variált utánzása, majd a fokozatosan megszilárduló hangképletek kiemelése a sokféle hangzó mintázatból. A kiindulási észlelési tartomány a természet leggyakoribb, az emberi cselekvéseket érintő lényeges hangmintázataiból állt. Ezeket ma is észlelhetjük, de igen nehéz erre az ősi helyzetre visszaegyszerűsödnünk, hiszen mára már gazdag és továbbfejlesztett készlet áll rendelkezésünkre ezekből a hangzó mintákból. I mondat 1 J szó ősgyök gyök hangképlet őshang j hang Őskor Ókor Középkor Újkor 3. ábra. Fejlődési korszakok a hierarchiaszinteket még nem tartalmazó indulással. Ebben azt érzékeltetjük, hogy a hangképletek a természet hangmintázatai közül a legkorábban kiválasztott, már bizonyos közlésekre alkalmas egységei voltak a beszédnek. Egy későbbi időszakban ezek differenciá- lódtak, belőlük váltak ki az őshangok és az ősgyökök, majd ezek hierarchiaszintje fölött fokozatosan épültek tovább és gazdagodtak a beszéd mára már jól megragadható hierarchiaszintjei. Láttuk, hogy a hanggal történő helyzetvisszaadás, helyzetleírás, közlés rekonstrukciójakor fontos a lehető legegyszerűbb, mindennapos élethelyzetekből kiindulnunk, mert ez a legtermészetesebb folyamatindítás. Feltételezzük, hogy a természetben létező és ismételten megnyilvánuló hanghatások utánzása, a hangzó mintázatokból bizonyos hangképletek használatba vétele az, amit talán már korai beszélt nyelvnek is nevezhetünk. Részben már a hangmintázatokon, de később már a fölismert helyzetutánzó és azonosító, a hanghelyzeteket jellemző hangképleteken megkezdődik a csoportosítás, a fogalomfejlesztés művelete. A legkorábbi hangzások egy része a testhez és a testtel kapcsolatos életvitelhez szorosan kapcsolódik. Ugyancsak e kori hangzások között voltak a természet hangjai is. Az ősi hangképletek kiválogatódása a hangmintázatokból A hangokhoz vezető fogalomfejlődési folyamatot a következőképpen rekonstruálhatjuk ma is élő hangutánzó szavaink segítségével, a CzF. megállapításainak föl- használásával. A hangképletek első korai közlési értéke az lehetett, hogy az ismétlődő természeti hangmintázatok közül többről az ember fölismerte a használhatóságát és utánzással történő visszaadását, helyzetmegjelölésre szolgáló szerepét. Egy fogalomfejlődési továbblépés annak fölismerése lehetett, hogy ha ezek között a kiválasztott hangképletek között (pl. kutyaugatás, szélzúgás, bagolyhuhogás). hasonlóságot vett észre: Például a kutyaugatás, szélzúgás, bagolyhuhogás 48
