Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bencze Lóránt: A tudás dinamikájáról, társadalmi-történeti-kulturális meghatározottságáról
VAS ISTVÁN Nem a vers Nem dacosan, közönnyel hallgatok. Rossz anyagot kaptam, rossz anyagot. Ajkam, fülem rosszul tanulta meg A magyar nyelvet, anyanyelvemet. Torz fordulatok, kitekert szavak, Rossz hangsúlyok, lipótvárosiak. E némettel kevert, textilesek És tó'zsdések körében ellesett Nyelven akartam dalba kezdeni? A dac és szégyenkezés évei - Ez volt az ifjúság. Előtte meg A töprengés, rossz lelkiismeret Rontotta gyermekkor - ez a talaj, Melyből fel szokott szökkenni a dal? Később is, mikor tenyésztve fakadt, Gyakran megrágta már a föld alatt A kétkedés. Tizennyolc évesen Kezdődött csak igazi életem. Amit akkor akartam, az a múltam: Élni, költőnek lenni csak tanultam. Én nem az vagyok, aminek születtem: Az az enyém csak, amit megszereztem. Miért legyek szerény? Elég sokat Szereztem e huszonkét év alatt. Amiből nem volt, megtoldottam ésszel, Elég jól gazdálkodtam a kevéssel. Elég sokszor meglett a lehetetlen: A rossz anyagot megnemesítettem. Sikerült, és ezért nem érdekel, Hogy épp most már elhallgatni kell, S tán nem is szólhatok talán soha. Ez kellett csak, az erő tudata. Megtanultam, azért vagyok nyugodt, Beszélni, hát hallgatni is tudok. 37
