Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bencze Lóránt: A tudás dinamikájáról, társadalmi-történeti-kulturális meghatározottságáról
BENCZE LÓRÁNT A tudás dinamikájáról, társadalmi-történeti-kulturális meghatározottságáról Mottók: A nyelvnek is törvényeit: Széppé, jóvá, mi tészi: Nyelvész urak jobban «tudják», a költő jobban «érzi». Arany János: Aisthesis (Megérzés) 1877. dec. 29. Ami megbéklyózza az elmét és megdermeszti a szellemet, az mindig a makacs elfogadása a végérvényesnek.' Edward Sapir „Sorsunk’ jobbra fordulásán örvendeni természeti ösztön; jólétünk’ előmozdítójának háladatos szívvel hódolni szent kötelesség.” Ezzel a gondolatpárhuzammal kezdte Czuczor Gergely Széchenyi Istvánhoz írt, 1835. szeptember 25-i levelét, amelyben megköszönte Széchenyi támogatását, hogy az Akadémia segédjegyzőjévé és levéltárnokává választották.2 Sorsunk jobbra fordulásán való örvendezés ez a Czuczor-Fogarasi konferencia, és háladatos a szívünk azok felé, akik elméjükben kigondolták, majd fáradatossággal létrehozták. Néhány évvel kinevezése előtt Czuczort azzal távolította el az idegen hatalom titkos, mai szóhasználattal ’szélsőjobboldali’ feljelentés alapján az Akadémiáról és Pestről, hogy szerzeteshez nem méltó életet él, mert szerelmes verseket ír, no meg magyar ruhában jár stb. Azt - többek között - elhallgatta a titkos jelentés, hogy Czuczor minden pénzét a szegényeknek adta, és hogy a népdalutánzó szerelmes verseket akkor írta, amikor a kolerajárvány idején élete kockáztatásával látogatta és vigasztalta a betegeket.3 Czuczor belül és szívből volt tiszta és szegény szerzetes, nem kívül és képmutatóskodva. A másik oldalról, úgymond ’balliberális’ oldalról viszont így dicsérték: „... Benedictinus ugyan, de kinek köntösén kívül semmije sem fekete”.4 A Czuczorral való bánásmód jelképe a Czuczor-Fogarasi- szótárral való bánásmódnak is. A történelem nem ismétli önmagát, de a hasonló helyzetek igen. Czakó Gábor életművéből pedig még vissza van a magyar nyelv- tudomány és általában a magyar tudománytörténet 77 rémmeséje. Tisztelt Konferencia, Kedves Hallgatóim! „Semmi rosszabb sincs azoknál, akik egy kevéssel túljutván az ábécé megtanulásán úgy állítják be magukat, mintha a tudomány emberei volnának. Mert egyrészt nincs az ínyükre, hogy átengedjenek bizonyos tantárgyakat, másrészt mintegy hatalmuk jogán, amitől az embereknek ez a fajtája többnyire felfuvalkodik, zsarnokoskodva és eközben kegyetlenkedve megmutatják butaságukat.”5 Quintilianus óta 29
