Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Kelemen Lajos verse
KELEMEN L A ) 0 S Szemlélet „barlanga előtt két csalán és egy kis menyét napoztak ” (Takáts Gyula) Mégis mi marad; tér van, s a szavak agyagkorsójából üresség zúg? Titkok lélegzenek? - Nem színezzük a hangot, hogy igazán milyen ép a hegyi terasz, holott lyukas a tető. Csak tudjuk elvégezni, mit életrajzunk diktál; még egy sor kavicsot, a szőlőtöveket szabadjon megvizsgálni, bort és barátságot aggályosán. Ahogy te, néha tán lopva elpártol a magasságtól; végül följön, mint a vadcsalán, üdén, mérgével, helyi csodáján túl, ég-közeli tartományig, kit-kit lelke szerint pótolva, nyers, erős, fék nélküli élet. És ha hébe-hóba elvérzik is akarata, egy-két sebhely makulátlan gyógyul. S mert megvolt már, meglesz újra. Még egy évgyűrű a fákon. Másnak másféle dolog. Hegy a pálya; a lelke tapad meg itt; valami, mint a honvágy, köti a helyhez. Most a meredélyen, hová egy képből fölcitáltad, szerelme visszaadja egy napra, évre, százra, különben mi egyébért várnék jómagam a hitben - hátha szöcske, menyét, vagy a futó patak jöttéről jut eszembe neve a láthatatlannak. Hogy erre várni: elévült elfoglaltság? Ugyan mi volna vitálisabb tennivaló?! 77
