Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Oláh János verse

3 3 3 3

OLÁH I Á N 0 S

Téli utazás

TAKÁTS GYULÁNAK EGY RÉGI SOMOGYI ÚJÉVREGGEL TÁVOLÁBÓL

Tél van. A fás liget és csendben a mező hószínre meszelten és túl a tó még érintetlen vár valamit.

A fehér csöndben a nap vakít.

Mint újév reggel ébredek föl: mész szagú csönddel a szél pöröl, nyakamba hinti havát. Szemem ablakain ki s be jár velem valami kinti, nem ismeretlen, de az a jó, nem is ismerten unt, baktató csönd, nyugalom. Semmi se rebben, se rajz, se fák, türelmem csöndben

így száll tovább tág-érintetlen világba, hol álom-kegyetlen fény zakatol.

A maró vízben ezüstforint egy piros alma.

Vár odakint a kútgém malma, s fölkelepel.

Mint Don Quijotét, lassan emel.

A felhő csücskét nagymama-kéz köti csomóra, hárs-szagú méz csöppen a hóra, akár a nyár.

Krumpli parázslik,

visszatalál

íze a számig.

Kapaszkodunk,

ledob, hiába,

időmalmunk

liszt lepte vászna.

64