Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Szirtes Gábor: "Mozdul a tér, ahol lépkedsz..."

bizonyította: a verssel, a regénnyel, az esszével egyenrangú műfaj nála a napló. „Azt is meg kéne egyszer írni munkásságodról szólva - olvashatjuk Fodor András 1979. október 2-i levelében -, hogy az esszében éppen úgy saját stílust alakítottál ki, mint a lírában. Bárkiről, bármiről szólsz, azonnal személyes atmoszférát éreztetsz, eleven kapcsolatot, a témát körülvevő emberekkel, társadalmi, természeti háttérrel”. Ezt éreztem Berzsenyi írásait olvasva, ugyanezt friss, eleven, természet-vallásáról és írói műhelytitkairól tanúskodó, prózában is a magyar nyelv mesterének mutatkozó naplójegyzeteiben.

Zord időkben gyógyír a mosoly, a derű, a hit, a bizalom, néha egymásban, néha valami másban, egy versben, egy prózában. Takáts Gyula még közöttünk volt, még borongott a társadalomban tapasztaltak fölött, még kereste erkölcsi elvei, humanista nézetei érvényesülésének lehetséges útját, de már eljutott a felismerésig is, hogy „csak ketten maradnak önzetlenül mellettünk: a természet és a művészet”, amikor a mindig nálam lévő autóstáskában elrejtettem egyik Csu Fu versét. Azóta többször cseréltem őket, de valamelyikük mindig velem maradt. És e versek még soha nem hagytak cserben. Igazukról nincs kétségem. Mint ahogy Csorba Győző írásunk címében szereplő szavait, melyeket a Becei görögben olvashatunk, szintén fölválthatatlanul érvényesnek gondolom: „Mozdul a tér, ahol / lépkedsz; idődben »kozmikus óra« jár.”

Szirtes Gábor kínai teakülönlegességgel köszönti a 85 éves Takáts Gyulát

54