Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Szirtes Gábor: "Mozdul a tér, ahol lépkedsz..."
SZIRTES GÁBOR „Mozdul a tér, ahol lépkedsz..." TAKÁTS GYULA EMLÉKEZETE Számosán mesteri realizmusáért dicsérték, pannon derűjéért irigyelték, a himnikus természetfestés mesterének nevezték, egy sajátos színezetű mikrokozmosz megteremtőjének tartották. Tisztelegtek a mester előtt, aki verseiben mindig képes volt az emberi lélekkel való közvetlen kapcsolatteremtésre, a klisékkel szemben egy szuverén költői világ megteremtésére és mindenáron történő megőrzésére. A kritikusai által gyakran félreértett, tévesen interpretált költői világában életstílus és írói munkásság, ember és természet bámulatos egysége valósult meg. Erről vallomásos soraiban a következőket írta az egykori tanítványnak, a későbbi alkotótársnak, Fodor Andrásnak 1955. december 12-i levelében: „Egy életstílusból indul a költészetem, melynek alapja a föld, az a föld, amelyről a lábamat nem akarom levenni és az aszfaltra tenni. Nem új, hisz a görög művészet éleslátása ez. Együtt a természettel élni...” Es miközben tiltakozik a tájköltő és a vidéki költő minősítések ellen, megállapítja, „ha már valamit lehetne mondani, inkább lehetne a kék szelídség és vidámság, szeretet lírájának mondani azt, amit csinálok...” Igen, valóban ilyennek ismertük őt, ilyennek tartottuk költészetét, ilyennek őrizzük emlékezetünkben mosolygós, életvidám, derűs alakját. Hét könyvének kiadójaként, szerkesztőjeként persze másra is emlékezem, hiszen univerzális műveltségű könyvember is volt: tervező, szerkesztő, tipográfus. Több levele és levelezőlapja tanúskodik erről. Figyelme mindenre kiterjed. Alig hagy valamit a kiadóra. Fontos számára például a papír minősége. „Kérlek, elég vastag hófehér papírra nyomjátok a könyvemet, pld. mint Csorba Győző most megjelent Csikorgóját a Jelenkor Kiadó” - írja 1995. december 3-án. Ugyancsak nagy figyelmet fordít a belívre és a borítóra, a szedési hibák (akkor még elég gyakori kényszerű útitársak voltak) gondos kijavítására, a betűtípusra (kéri, hogy a Csu és Drangalag kötet az Ekként írja című versének betűjével, azaz Caxton light típussal szedjük. Nem kerüli el figyelmét a betűk és a címek mérete, fokozata sem és folytathatnánk tovább mindannak felsorolását, melyből kitűnik sokoldalúsága, hozzáértése, mindenre kiterjedő érdeklődése és igényessége. (Vajon hányán ismerik a számítógépes szöveg- szerkesztés korában az általa megnevezett betűtípust?) Mintegy két évtizedes közös munkánkból a kiváló, ám elképzeléseit mindenkor tapintatosan képviselő tipográfusként is említhetem tehát. Akinek természetesen mindenkor könyveinek színvilágáról, képeiről, rajzairól, illusztrációiról is határozott elképzelése volt. Akiadó pedig örömmel valósította meg azokat, hiszen keveseknek voltak olyan „illusztrátorai”, mint neki: Egry József, Martyn Ferenc vagy Würtz Ádám személyében. Töpreng a borítóterveken is: „gondolkodtam a borító sok feketéjén. Ez így egy kicsit feketesárga, azaz a rosszemlékű császári zászló. A fekete helyett próbáljatok a Würtz-rajz köré bronzos arany színt a borítóra. Ezen a bronzaranyon nagyon jól érvényesül a fekete, akár betű, akár rajz. Nézzétek meg a Szonettek a Styxen túlra könyvem bo50