Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Kilián László: Hárman három jubileum-labirintusban
KILIÁN LÁSZLÓ Hárman három jubileum-labirintusban HÁRMAN 1910-1 1-BŐL A labirintus a hagyomány emlékezetében, az antik avagy a középkori kezdetek óta a végtelenség tartalmi és alak/rajzolat szerinti morfémája, jele. Gyerekkorom óta foglalkoztat - hogy végleges eredményre jussak, még várat magára -, hogy hol is kell kezdeni egy labirintus megfejtését, megoldását, felgöngyölítését. Valahol a szélén, kívülről, vagy belülről, közepétől kifele indulva. Ez akkor vetődött fel bennem - hosszú idő után megint -, amikor a három 1910-11 fordulója táján született irodalmár hasonló és merőben különböző életút- járól tűnődtem el a közeli hetekben. A három markáns alkotóegyéniség: Tatay Sándor, Faludy György és Takáts Gyula. Tatay 1910. május 6-án, Faludy szeptember 22-én, TI. február 4-énTakáts született. Minden ember a maga életével, nyitott/élt vagy befejezett életével, környezetével egy-egy labirintus, és - ha ezt lehet fokozni - a művészember még tekervénye- sebb bonyodalom, illetve végtelenség a saját személyiségével, életművével. Három labirintus a két költő és az író is. Ok, életútjuk és életművük. A labirintust az érti jobban, aki gombolyaggal felszerelkezve kintről, aktuális megismerésben (most bekövetkező felismerésekkel haladva lépésről lépésre), nyilván minótauroszos kockázattal jár az útvesztőben, vagy saját labirintusából kifele kell haladnia, sőt esetleg a labirintus lehet akár otthon is? Otthon a végtelenség min- denségében? Egy mágikus világpolgár, vagy sorskalandor; a labirintus kanyaraiban, a zsákutcákban, a sanda csigautakban kies kertet megtaláló? A hős, aki mindig a szöveg lejegyzője, kifele vagy befele hős? Másként közelítve Minótaurosz vagy Thészeusz a lényeg? Nyilván más alkotókra is alkalmazni lehetne e felvetéseket, de hármójuk és születésük időpontjában különös a kérdések és lehetséges válaszok csín-je. A sors csak lökdösi ide-oda a rajta kívüli helyzetében tehetetlenül hányódó tárgyát, vagy a „tárgy” közreműködő, aki lassítani, gyorsítani, kikerülni, megállítani, megfordítani tud utat, ösvényt? A három hős még az egy országban foglalt Kárpát-medencében születik. A születés ideje, az akkori állapotoknak megfelelő helye mindig előrebocsátja az egész élet távlatait. Tab, Bakonytamási, Budapest. Falvak és a már akkor is világfalu. Egy még ereje teljében is lendületben dohogó ország tüze lobog a gyermekek családjainak tűzhelyénél: sajátlagos szabadelvűséggel és egy szélesebb felemelkedésbe vetett hittel. E tűzhely emlékének az elementáris ereje sodorja előre a tabi, a tamási és a pesti srácot. A polgári filoszság lehetséges röppályája mindhármukat már a születéskor kísérti. A röppályát ugyan valamennyien változásban kénytelenek látni, változtatni kénytelenek, de sötét és villám-konok felhőkön át is találnak utat maguknak. A tudás, a tudásvágy, az olvasni - ekként írni- - való, a logosz általában repítette, ami már a kezdetekkor simogatta a lángot. Egy pálya a somogyi, a Veszprém megyei és a székesfővárosi modell. Egyben rádöbbent a modell arra is, hogy dőreség azt gondolni: csak a pesti indulás engedne világba-sodortatást is; sodorta az ezerkilencszáztízes ópe- renciás-mintájú ügyeletes szél Tatayt is, mint Faludyt, miközben persze az igazi nagyot (szellemit) utazónak tekinthetjük Takáts-ot, aki a költő- és írótárshoz képest lábbal éppcsak dűlőutak (Tab, Pécs, Kaposvár) adta távolságokkal küzdött meg. 45
