Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Vass Norbert: Levélbe írt nemzedék
tak. A versekbe fagyott színek és érzések egy csöngei kukoricasütögetés, Szamos- parti horgászat, budapesti éjszaka, vagy fonyódi iddogálás alkalmával harsány tapasztalattá oldódnak. Hazatérve pedig, az asztali lámpa fényénél, a konyhakert csendjében újabb illékony-örök sorokká fagynak. Gondolhatunk-e ennél mélyebb, igazibb, igazabb megismerést? „MIT GONDOLSZ, MENNE ILYESMI..." - NEMZEDÉKI LAPRÓL LEVELEZŐK Takáts Gyula úgy emlékszik, Weöres Sándor volt nemzedéke legszorgosabb levelezője. Weöres, csöngei gazdaságából, pécsi törzskocsmájából, vagy akár a szombathelyi közkórházból is, napi három-négy órát szentelt a posta megfordításának. A hozzá érkezett levelek sajnos elvesztek. Az általa írtak azonban világosan mutatják fáradhatatlan munkálkodását és megkérdőjelezhetetlen szerepét nemzedéke szervezésében. A Helyét kereső nemzedék-be is tőle került be a legtöbb levél. Persze a többiek is „Sanyi”-1 keresik, terveit, verseit, vendéglátását méltatják. Weöres - a meglett, elsőkötetes szerző - óva inti Ta- kátsot a túlzott buzgalomtól. „Hogy sok írónak megküldözd a könyvet, annak nem sok értelme, nagy része el sem olvassa és egy se köszöni meg. De a következőknek mégiscsak küldd el... ” És itt - az ártatlan felsorolás mögött a pél- dakép-nagyok bújnak - Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, Basch Lórántot, Ignotus Pált, Kocsist és Várkonyit említi. Persze Weöres nemcsak a kanonizálókat, hanem a kánonra érdemeseket is összegyűjti egy másik alkalommal. 1935 tavaszán sajnálatát fejezi ki, hogy Takáts még mindig nem kapcsolódott be a fiatalok irodalmi életébe, majd névsort olvas, milyen nagyszerű társaság várná a somogyi verselőt. Akkoriban Vándor Lajos és Örkény István Keresztmetszet című lapja számított ez egyik fő találkahelynek, a másik fontos gyűjtőkör pedig Kiss Tamásék Tiszántúli Figyelője volt. Az érdemesebbek pedig Weöres szerint: Vas István, Bóka László, Rónai Mihály András, Varró Dezső, I. Szemlér Ferenc, Keszi Imre, Hajnal Anna, Radnóti Miklós, Forgács Antal, Zelk Zoltán, Sértő Kálmán, Házy Ferenc, Jékely Zoltán, Kiss Tamás, Toldalagi Pál, Képes Géza, Sinka István, Pálffy István, Vándor Lajos, Orosi József, Habán Mihály, Kászonyi László, Ortutay Gyula, Székely András, Kis Ferenc, Tatay Sándor, Fejtő Ferenc, Kosaras István, Rónai Pál, Tábori Pál. Szubjektív, mégis fontos névsor ez. A készülődő nemzedék első nyakkendőkötése után készült pillanatkép. „Nagyon sok emberrel tanok fönn levélbeli összeköttetést - írja másfél hónappal később Weöres -, legfőképpen magunkfajta korú költőkkel, kiknek elit részét szeretném egy táborba összehozni. ” És rakjuk is most rögvest mellé a pár nappal korábban Kiss TaTakáts Emil és Takáts Gyula 1939-ben 42