Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Bengi László: Ünnep és emlékeztet: a Takáts Gyula-i versidő "mértana"
átható folyása és tagoltsága tükröződik: „Akár a SZERKEZET irdatlan / malmából kövön, sejten, égen át, / folyik az idő”. A körszerű szerkesztés az ünnep ismétlését éppúgy idézheti, mint azt az ismétlődést, amelytől az ünnep eloldoz, és amelybe értelmet visz. Miközben Takáts Gyula életműve korszakokon ívelt át indulásától kezdve haláláig, a folytonos megújulást mindig visszatérés is kísérte: ismétlődő motívumok, témák, sőt szófordulatok, hangütések és beállítások sokasága rajzolja ki és biztosítja az életmű megkapó egységességét. A Mert nagy ünnep című Csu Fu-vers ugyanakkor nemcsak a hagyomány ismétlődését, egy átfogó hagyományvonulatban való bennelétet hangsúlyoz, hanem éppannyira ennek a sokféleségét, sokszínűségét is, az egységet teremtő ismétlés változatos lehetőségeit: Kosztolányi volt a kínai. A római maga Babits. Velük volt Ágoston, Tamás és Dánieltől is tanult és rajtuk át tovább akkádok, perzsák, hettiták, hinduk, zsidók, mitániak - húsz éves bár aligha volt - reá nyitották a kaput... Mindennek nyomán Takáts Gyula költeményeiben egyre hangsúlyosabbá vált, hogy értelmetlen félni önmagában az ismétléstől. Pont ez tudja ugyanis kirajzolni a közös mintázatot a sokféleségben, és mindeközben az azonosban is a különbözőt, a színeset és az élőt megmutatni, amely képesség bizonyos szemszögből éppen hogy a művészet lényegének tetszik. A Hogy lásd a „hó-kristályok szűz mártana” révén, rész és egész összefüggésében, az ismétlődést egyenest az élet egyik szervezőelveként föltételezi: „Szinte a csontokig ragyog / a kis egységek váza.” Más aspektusból fordul az emlékezés kérdése felé a Szülőföldem című korai vers, amely az egész életmű tájhoz és otthonhoz való szoros kötődésének jelképévé is vált. A vers a szülőföldre emlékezés gesztusával úgy fordul az olvasóhoz, hogy egyúttal hangsúlyosan a szülőföldön emlékezik: Ez itt még Somogy, hol születtem én, de odébb ki megy, már Tolnába jár, hol, mint két lány setten egymás elől, bújósdit játszva, Sió és a Sár. De itt nálunk, ahány a zsenge völgy, annyi sok fürge kis patak szalad. S a nyír és rekettyés sások között ravaszul fognak szárcsát és halat. A dombok sárga földje szépívű, erdőfogta hullámzó sok halom, 13
