Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Albert Gábor: Legendák nélkül (jegyzetek)

védők és a lebegtetett halálos ítéletek. A lelki tényezőkre csak következtetni lehet. Az viszont ismertes, hogy Németh László a hivatalos, díszünnepségen nem jelent meg. A márciusi napokat bujkálva, hol itt, hol ott töltötte, s olykor családtagjai sem tudták, hol tartózkodik. Rettegett, hogy erőszakkal cipelik a Parlamentbe. Nem találtak rá, a nagy nyilvánosság előtt nem jelent meg, nem engedte a „szégyen”. A díjjal járó pénz teljes összegét azonnal átutalta a hódmezővásárhelyi iskolának, egy fillért sem költött magára vagy családjára. A díjat júdáspénznek érezte, önmagát pedig áldozatnak, mégpedig önként vállalt áldozati báránynak. A legtöbbet, a legértékesebbet, erkölcsi világrendjében az életnél is értékesebbet, tulajdon becsületét, az üdvösségét dobta oda áldozatul a börtönben szenvedők mentésére.

Ezt az akkori, bebörtönzött Karátson Gábor nem érezhette, a halálos ítélet árnyékában a huszonéves fiatalembertől ezt nem lehet elvárni. Azóta viszont eltelt 55 év, szinte két emberöltő, volt idő az elmélkedésre, egy magányos sétát ez is megérdemelt volna, nem lett volna szabad a beszélgetésnek megrekednie és belesüppednie az ítélkezés, a felelőtlen számonkérés ingoványába.

Egyre gyorsabban „olvasom” az újságokat. Megnézem a címet, utána a szerzőt, s legtöbbször már a vastagbetűs összefoglalót sem kell elolvasnom, tudom, miről szól a cikk, jószerével magam is meg tudnám írni. Most mégis megakadt a szemem Egri József nevén. A képeit nagy szeretettel „olvasom” mindig, naplója valahogy nem került a kezembe. Nem tudtam, hogy egyszerű paraszt szülei valami családi perpatvar miatt börtönbe kerültek. És talán ő maga is hasonló sorsra jut, ha Pesten nem akad pártfogója, „egy jóérzésű zsidó házmester”, aki beíratja polgáriba, s együtt tanul a vidéki fiú a házmester lányaival.

1948-ban az első Kossuth-díj ások közé tartozott. Hajói emlékszem, Takáts Gyulától hallottam, hogy Egrynek nemigen tetszett a „fordulat éve”, s betegségére, „súlyos övsömörre” hivatkozva nem is vette át személyesen a díjat. Takáts Gyulának egyik legszebb könyve volt az 1955-ben selyemzsinórral díszített, japánhajtogatású Egry Józseffel közösen tervezett bibliofil Vízitükör, amely megjelenését nyilván az 1956- hoz vezető enyhülésnek köszönhette. A kötetben a következő „ajánlás” vagy magyarázat olvasható: „A Vízitükör kötetet Egry József és Takáts Gyula együtt állították össze. A rajzok címét Egryjózsef adta. Közben Egry József, a balatoni táj ihlető szépségeinek nagy festője, a Kossuth-díjjal kitüntetett mester, 1951-ben meghalt. így a kötetet csak most adjuk át a közönségnek.” A kötet selyemzsinór nélküli hasonmás kiadását 1986-ban Tüskés Tibor szerkesztette, s már „régi barátsággal” dedikálta Takáts Gyula. Egyikőjük sem él már, de a könyv és a képek maradtak, s jóleső érzés a régi verseket újra olvasni, s találkozni Velük Balaton igézetében.

146