Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 13.)
Sírtam is, nevettem is a saját blődségemen, aztán lassan, ütemesen, a tenger hullámzásának mintájára valami névtelen keserűség és fájdalom kezdett hullámzani az idegeimben. Kapart a torkom, folyt a könnyem. Szárazon és szaggatottan szedtem a levegőt. Magamat sajnáltam, és mindazt, ami eddig történt velem. Értelmetlen semmi, hiábavaló erőlködés, elpazarolt lehetőség az életem. Lengyelesre igazított nadrágszáraim egyike lecsúszott. Lekuporodtam, és kifűztem a cipőmet, mert éreztem, hogy telement homokkal. Emlékeztem rá, hogy fürödni készültem, ezért a zoknit is levetettem. A cipők mellé dobtam a fényképezőgépet, felgyűrtem a nadrágom szárát és megindultam a víz irányába. Már térdig benne gázoltam, amikor a tolmácsnő hangja röppent fel mögöttem.- Álljon meg, drugare Csák! Álljon meg! Kérem! A hang irányába pillantottam. Felöltözve és hadonászva szaladt felém. Gyorsan elfordultam és a korábbinál hevesebben emelgettem a lábamat, azt a látszatot keltve, mintha befelé gyalogolnék, holott csak helyben jártam. Lehet, hogy más körülmények között bele is vetettem volna magam a hullámokba, de volt egy nagyon fontos körülmény, ami ebben mindenekfelett akadályozott. Ez pedig az, hogy konvencionális fehérnemű volt rajtam. A leghatalmasabb gúnykacaj forrása az volt a püspökladányi strandon, ha fürdő- nadrág helyett alsógatyára vetkőzve jelent meg valamelyik „pariszt”, ahogyan tudatos megkülönböztetésként a „paraszt”-ot nevezte a helyi gimnazista társaság. Kiabálhatott hát nekem a tolmácsnő, - fölöslegesen óvott a tengertől. Ha parancsolta, vagy kérte volna, akkor sem merültem volna bele. Hajlamom volt - és van - a konvenciók laza kezelésére, de a püspökladányi strandélet hagyományait sokáig tiszteletben tartottam. 67. A községi elöljáróság már 1938-ban létrehozott egy sportolás céljára szánt medencét, ami a polgári iskola udvarán fakadt kútból kapta a vizet, de olyan lassan csörgedezőt, hogy egy hétbe került, amíg leeresztették, meg feltöltötték vele a medencét. Pár évvel későbben aztán annyi pénzt adakoztak össze a tehetősebbek, meg a vasút, meg az állam, hogy sikerült gyorsítani a vízpótlást. Gépek segítségével két nap alatt cserélődött a víz, s ez már üzemképes vállalkozásnak bizonyult. Kabinsorok, tusolok övezték a huszonöt méter hosszú, tizenegy méter széles medencét. Homokkal vastagon feltöltött és tornaszerekkel beépített játszótérség állott a közönség rendelkezésére. Hamarosan kialakult a törzsvendégek köre, mégpedig az úri családok ifjú tagjaiból. Tizenöt-húsz fő volt az állandó létszám. Ezek a gyerekek nem a helyi polgári iskolába mentek az elemi után, hanem gimnáziumba Karcagra, Kisújszállásra, Hajdúböszörménybe, meg Debrecenbe. Csak a nyarat töltötték otthon. 125
