Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 13.)
- És ha politikáról nem beszéltek, akkor maga honnan veszi, amit tud?- A katonai mozgást ő is említette, de hallgattam Szabad Európát.- Azt ígérte, nekem is lehetővé teszi majd.- Az elmúlt éjjel adódott volna lehetőség abban a kormányüdülőben, ahová sofőr elvtársunk beprotezsált bennünket. A sógora ott a gondnok. Maga azonban inkább a szliveni kocsmákat tanulmányozta.- És akadályoztam a maga ma délelőtti találkájának létrejöttét. Ezért már bocsánatot kértem egyszer. Kellene még egyszer ?- Másért kellene.- Miért?- Tudja azt maga. Azt mondtam, nem tudom, de törekszem, hogy kitaláljam. Nem beszéltünk többet az autóban. 65. Zsombékos, homokos volt a part, ahol álltunk és ittam a szememmel a tengert, meg a mögötte torlódó végtelent. A víz felszíne helyenként ránctalan volt. Olyan tökéletesen simák és mozdulatlanok maradtak ezek az óriási foltok perceken át, mintha nem is a szüntelenül rengő- ringó tenger testének részei lennének. Az égre rajzolódó képek is váltakoztak, de a sebesen röpködő fecskék, sirályok és más madarak úgy hasogatták a légteret, mintha át akarnák huzigálni, összefirkálni, vagy egészen letörölni azt, ami az égi festővásznon formálódik. Pár száz méterrel hagytuk magunk mögött a kikötőt, ahová a szállodától autóztunk. Tovább nem is vezetett autóút. Ott sokadalom bámult egy óriási hajót, amiről azt mondták, hogy sérült hadigépezet és javításra vontatták a kikötőbe. A sofőr szerint azért keletkezett a sokadalom, mert nagy a hajó, és a sokadalom mindig szereti azt, ami nagy. Megdicsértem a definícióért, mindamellett mi is körbenézegettük a monstrumot, csak azután vágtunk neki a tolmácsnővel a gyalogtúrának. A férfiak a kocsinál maradtak. Rövid szakasz után magasra, fejünknél magasabbra emelkedett a homokpart. Kanyarodott, majd megint kiszélesedett a víz és a partszegély közötti terület. Egyik hullám kevélyen, harciasán kicsörtetett a kavicsos partra, másik csak óvatosan, térden csúszva leselkedett ki a külvilágra és máris menekült vissza az anyaölbe. Amarrébb, előttünk, újabb hajlat sejlett. Mögöttünk még látszottak a hadihajó fedélzeti ágyúi, de a bámészkodók már eltűntek a szemünk elől. Minket is bizonyára elrejtett a kanyar. A tolmácsnő olyan madárra lett figyelmes, amelyik üldözőbe vett egy kisebbet. Izgalomba hozta a látvány, és drukkolt a gyengébbnek.- Jujj! Majdnem elkapta! Csodálatos, ahogy az a menekülő kismadár küzd az életéért! 114
