Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Pardi Anna verse
A költészet - ki érti ezt ? A világ legelhasználtabb szavai, Szeretet és gyűlölet közt zengő bűbájjal égi szépségek rejtett tudását aktivizálni. A gondolkodás is mozgás. De mekkora! A királydrámák vad látnokságú fantasztikuma, a logosz vadorzója marad e furcsa ifjú, ki sem önmagának, sem másoknak, sem a történelemnek nem kegyelmez a nyaktörő nyakfodrok vértől csöpögő galantériájában. A költészet - ki érti ezt ? Ha nem az emberfeletti alkotások mögött meghúzódó emberfeletti erők. A rosszakarók azt suttogták Shakespeare-ről, hogy szellem mondja tollba műveit, spiritiszta apjától megvoltak a túlvilágot megidéző jós lényegi képességei, az ördög hajtja, angyal szereti, összeáll cinkos ésszel minden borzadállyal, kultúrák királyi fattya szertelen közönségesként. Ecce deus, ecce elme - legyint minderre Will, Az ördögit, a médiumit elutasítva. Az ördög nem szereti a tudást, bután tart, csitítja az ismeretszomjat érzéki ámításaival. Az ördög a rosszakarat szakbarbárja. De a jó magvait őrzik a világegyetem nagy könyvei, Homérosztól Dantéig, gaztettek körmönfont homályából világítanak világokat, korokat körbe forogva a szuverén erkölcsi méltányosság bolygói. Az inspiráció érti a dolgát. A dolgok értik az inspirációt. A költészet érti az Istent, a passzív, végtelen terek lappangó énjét, nagyot akar a kis morálok, kis egyéniségek korában, tollát a létértelmezések érdek diktálta káoszán, gondolatok égi kék arkangyali kardjával suhint, mint Will, a világiélek emberi késztetéseitől hajtva. 109
