Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Zalán Tibor - Ágh István - Marsall László: versei
Az széles mezőkben jártomban-keltemben feszt csak búbolásokat látom, és szenvedek vinnyogva epedek, combom közt áradt folyam, mely hogyha megindul nem vagyok azon túl az, ki bírja sorsomat. Én sem vagyok kőből, telítődve hévvel biz sokat hergelődöm, sötétség, ha beáll önkezem kalapál pinámon, alig győzöm a számat betömni, erre való holmi, mi fedte eddig szőröm. így aztán siessen vissza, egész testem égeti a nagy várás, mert drága férjecském, néhai bősz kecském, el se húzza majd száját ha engem megnyergel, ellátja sok nedvvel a szám és mellem táját. íródott ez a vers amikor a sors vert oktalan szüzességgel, akárha férfikéz alól az sok merész szó megjelen és ég el, ölecském kínjait pirulva írom itt vágyam papíron vízjel. 82
/
