Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
A férfi elnevette magát. A nő döbbenten állapította meg, hogy képtelen érzelmek nélkül, nyugodtan végighallgatni ezt a nosztalgiahullámot. Védekezésül ciccegett és igyekezett egyre unottabb pofákat vágni.- Valami német festékem volt, talán a Zwingerben, vagy az Alberitinumban vettem egy égetett umbrát, de neked nem tetszett a színe, azt mondtad, utálod ezt a „drezdai szart”! Dobjam a fenébe! A nő halkan elismételte: „drezdai szar”.- Ezt mondtam volna?- Utálod, mint a „drezdai szart”. Igen. Meg még cifrábbakat! A férfi egészen fájdalmas arccal szívta be a levegőt, szórakozottan elnevette magát, majd végtelenül lassan, halkan, de jelentőségteljesen szólalt meg:- Nagyon szerettelek. A nő tekintete parázslott. Az járt a fejében, mit érthet a férfi azon, hogy nagyon szeretett valakit.- Az ember a túrós tésztát tepertővel, a ropogós kenyércsücsköt friss vajjal, az epret, a mogyorós csokit... Azt szereti. De maga? Engem?! Nem hiszem! Még azt sem, ahogy mondja! Még a felét sem! Elcsavarta a fejem, megdugott és otthagyott az isten háta mögött egy garniszállóban. Hogy tehette ezt egy gyerekkel! ? A férfi elsápadt és úgy érezte, belül zsugorodni kezdett a gyomra. Vagy valami azon a tájékon. Nem fájt annyira neki, hogy elnémult volna, csak a hasára tette a kezét, hátha a meleg jót tesz. De jéghideg lett a keze. O maga sem értette, mi szólalt meg benne:- Nem én tettem.- Hazug! Tovább zsugorodott a férfi gyomra a hazug szóra.- Én? Nem! Ez egy olyan csúnya szó. Nem hazudok! Nem... A nő nem engedte tagadásba menekülni.- Hanem?- Hanem... Mondjuk azt, így alakult... Hirtelen hangokat és lépteket hallottak mindketten. Látogatók közeledtek a lépcsőház felől, kinyílt az ajtó és már beszélgetésfoszlányok is beszűrődtek. Mindketten elhallgattak, a férfi tűnt feszültebbnek, amint belépett az első vendég, azt mutatta a 67
