Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse
Az újratemetés után fontos kérdéssé vált Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai most már méltó sírhelyének, az 1956-os forradalom vértanúi emlékművének a kialakítása a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által meghirdetett pályázat szórólapján, katalógusának a fedelén és a plakátján Schmal Károly (1942) festő- és grafikusművésznek a kompozíciója: árnyékot vető, kissé jobbra dőlő, tiszteletet parancsoló, gyászt sugalló fekete oszlop.110 Az 1956-os forradalom vizuális megidézésében a késői Kádár-korban élen járó In- connu csoport lendülete nem torpant meg ekkor sem. 1986 augusztusától, a harcos város/the foghting city nemzetközi képzőművészeti pályázat meghirdetése óta szinte azonos lendületben, következetesen és radikálisan dolgoztak 1956 méltó rehabilitálásán. Ok nem várták meg a Történelmi Igazságtétel Bizottság hivatalosan 1989. május 12-én meghirdetett Emlékmű 1956 vértanúinak a 301-es parcellában pályázatát, hanem cselekedtek a legjobb meggyőződésük szerint, bizonyos társadalmi támogatottsággal. Nagy Imre és mártírtársai párizsi szimbolikus síremlékének fölállításával párhuzamosan kopjafát akartak állítani a 301-es parcellába, de azt a rendőrség elkobozta. Majd visszakapták a kopjafát s elhatározták, hogy továbbiakat állítanak az akkor mégazonosítatlan sírokban fekvő mártírok tiszteletére.111 1989 márciusában fölhívást adtak ki adománygyűjtésre, azzal a céllal, hogy „állítsunk a mindeddig jeltelen sírhantokra emlékoszlopokat, faragjunk a kivégzett hősök tiszteletére kopjafákat”. A 301- es parcellába 301 kopjafát állítottak 1989. június 16-ra, a mártírok újratemetésére.112 Ezen alkalomra a 301-es parcella kopjafa-erdejét bemutató plakátot113 adott ki az In- connu Független Művészcsoport. Fölirata szerint: „Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcella”, valamint idézet Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verséből: „Mert ott áll/eleve sír ódnál,/ő mondja meg ki voltál,/porod is neki szolgák’. A magyar plakáttörténetben csak a „változás jelei”, a rendszerváltás időszakában létrejött ’56-os plakátoknak van némi irodalma, de az itt tárgyalt teljes Kádár-rendszerben, amikor a forradalmat „ellenforradalomnak” degradálták, amikor itthon kockázatos volt egyáltalán próbálkozni ilyen témák vizuális megfogalmazásával - nincs említése. E mostani, első vázlatban is csupán egy hézagos, adataiban sokszor hiányos összkép fölrajzolására vállalkozhattunk - alapos (főleg külföldi) kutatások híján. Igazán egy történelmi eseménysorhoz kapcsolódó, ha úgy tetszik, tematikus (itt a forradalom és megtorlás az) politikai plakátokról van szó, amelyek itthon lappangva, rejtőzködve, elzárva maradhattak meg. Az emigrációs publikációk is erősen megszűrve, korlátozva juthattak át a Kádár-rendszer cenzúra-korlátain. Ha meg nagy nehezen mégis bekerültek az országba, akkor közgyűjtemények zárolt anyagaiként őrizték évtizedeken át. Beke Fászló meghatározása szerint „a magyar politikai plakát mindmáig legnagyobb teljesítményeit az 1919-es Tanácsköztársaság és az 1945 utáni konszolidációs időszak hozta létre” 114, vagyis plakátművészetünk újabb hulláma(i) nem bírnak hasonló plakáttörténeti jelentőséggel. Mindehhez viszonyítva 1956 plakátjai, bár sokszor egyenetlen, mégis minden esetben történeti dokumentum értékű - néhány kitűnő művészi színvonalú - vizuális együttest alkotnak.115 Szerves részei 1956 (virtuális) KÉPTÁR-ának. 49
