Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse

dróttal) az ugyancsak elítélt Déry Tibort. Az 1956-os plakátot azonban csak Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai újratemetése után vette elő és rekonstruálta egyéni módon, az akkori, a rendszerváltás kori változásoknak és elvárásainak megfelelő fölirattal: Szabad Magyarországot! Akkor még - ahogyan a plakát első megfogalmazásakor - hazánkban tartózkodtak a forradalmat leverő szovjet csapatok.

Külföldi tulajdonból került vissza Magyarországra45 az a hat darabos fekete-fehér fénykép-együttes, amely valójában plakátterveket rögzít. Készülésük idejére egyértelműen utal a dec. 4-i nőtüntetést témául választó darab, hiszen ez azt jelenti, hogy előtte nem készülhettek. Létrejöttük valószínűsíthető ideje: 1956. december, amit igazol a fényképek hátoldalára fölragasztott angolul fogalmazott, rövid összefoglaló is: „Ehhez hasonló, a magyar ellenállás szellemének továbbélését mutató plakátok

1956 decemberétől kezdve jelentek meg Kispesten. A plakátok nagy tömegeket vonzottak, de napközben a rendőrség semmit sem tett, megvárták az éjszakát, és csak akkor próbálták eltávolítani őket”.46 1956 decemberében valóságos plakátháború alakult ki a pesti utcákon (a kunhegyesi esetből láttuk: vidéken is). Egyik plakáton így rögzítették ezt: Mi nem bántjuk Kádárék plakátjait, ők se tépjék le a mieinket!47

A ráírtak szerint valószínűleg Kispesten készült plakát-tervek mindegyikén ez a jelzés szerepel: 956 PISZ. A jelzet második eleme talán az alkotót takarja, aki rejtette inkább, mintsem fölfedte volna kilétét, óvatossága az akkori viszonyokkal magyarázható. Ez is azt erősíti, hogy Magyarországon, az ellenállás idején készülhettek a vázlatok, és talán már nem sokkal azután, az emigrálások idején külföldre is kerültek, hiszen itthon nagy veszélyt hordoztak volna. A sorozat, ebben a formájában egyedüli és páratlan, határozott s jól elgondolt koncepció vizuális megfogalmazásaként született meg. Tiltakozás a szovjet katonai jelenlét ellen (Ruszkik menjetek haza), a Magyar írószövetség november 4-én reggel a rádióban elhangzott segítségkérésére reflektál (S. O. S. Magyarország), a sztrájkra mint az ellenállás egyik erős eszközére hívja föl a figyelmet (Egyetlen fegyverünk: Sztrájk). Megfenyegeti a Kádárékkal kollaborálókat (Együttműködök EZ LESZ a jutalom!), és bemutatja Budapest pusztítását (Budapest NEM felejt\). Az 1956. dec. 4. föliratú terven egy szomorú, fiatal nő, kokárdával a mellén, a

38