Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Kántor Zsolt: versei
szűnnek meg. Módosulásaikat földrengés követi és új világkorszakok. Az irracionalizmus hozama Azzal, hogy tagadják az ész szerepét, megtalálják a költészetet. A metafizikát és transzcendens értelmet. A kizárólagos felvetések sérülékenyek. A túlélési technikák azonban kifinomultabbak, mint a múltban és egyre terjednek. És mindig az ész-szerű látással szemben közlekednek. De a végleges, kétségbevonhatatlan válasz Isten kezében s szívében van. Hertha Müller - négyzetrácsok A park legnagyobb fája mögött kirajzolódik egy emberi alak. A szálloda ablakából látom, a lombokon át, mintha üvegből lennének a levelek. Pedig nincsenek üvegből, hanem a rések és a gallyak engedik át a fürkésző nézést. A riadt tekintetemet. Almaüveg. Az egy ember az ágak között, aki néz fölfelé. Ki mondaná meg, hogy megfigyel? Hogy engem néz. Azt mondják az újságírók, nekem mindenem megvan, ne törődjek vele, hogy járnak utánam. Éljem az életemet a hotel falai és a keskeny, kis könyvtárszobák kies fülkéiben és tegyem túl magam. Valóban, minek is foglalkozom ezekkel a tüneményekkel és árnyakkal, amelyek nem szűnnek meg a nyomomban, immár harminc éve Európa-szerte. Olykor persze - főként a legutóbbi könyvem megjelenése óta - elfelejtem, ami máskor aggodalmat okoz. Elbeszélem esténként, a dedikálások alkalmával, kiöntöm a szívemet, megosztom a lelkemet az olvasókkal, nagy műgonddal ecsetelem, milyen arcot vágnak, ha rajtakapom őket, hogy követnek, de már beszélni is úgy tudok róluk, mintha kitaláltam volna őket, nem léteznek. Mégis, ott ülnek az olvasóteremben is, hallják, amint szidom a kenyéradó gazdáikat, akik kettétörték legjobb barátaim életét, felszámolták kiadójukat, folyóiratokat tettek tönkre az elmúlt időszak sötét éveiben. 64
