Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
és a két lány tartották a frontot. Sosem derült ki, honnan származott az a hús, amelynek a levével Erzsiké néni percre pontosan jelent meg két héten keresztül minden áldott nap a kórházban, mire elütötte a csongrádi templom harangja a delet. Mi apámmal ez idő tájt éppen a hazát védtük. Kérhetett apám eltávozást - nem kapott. A szocialista haza védelme mindennél előbbre való. Nagygyakorlaton voltunk a Tisza-parton! Nagyon élveztem a tábori életet. Együtt ehettem a katonákkal, sátorban aludhattam, lőhettem is, bár erről apámnak nem volt szabad tudnia. Fel-alá rohangáltam a Tisza-parton, néha térdig is belegázolva a vízbe, s kalimpáló mozdulatokat téve a levegőbe, hogy legyőzzem a Csendes-óceán rám törő fenyegető nagytarajú hullámait, ahová az után kerültem, hogy a gaz Tito-bandák orvul megtámadták csatahajónkat, a legendás Aurórát. (Ideológiai fejlettségemet mutatja, hogy csak én pottyantam a vízbe, a forradalom legendáját karcolás sem érte.) Üvöltöztem is torkom szakadtából: megdöglesz Tito, te láncos kutya! Bár ellenségeim száma akkorra már szépen gyarapodott, Tito egyre több társat kapott. Esténként apám bevonult rádiót hallgatni a szoba mélyébe. Ha Üjvári bácsi éppen elszakadt a sztálinvárosi mal- teroskanáltól s otthon volt, nagy egyetértésben s szinte érthetetlenül lehalkított hangon tárgyalták meg a fenyegető világhelyzetet. Állhatatos hallgatózásaim eredményeként végül nekem is kialakult a képem a világpolitikáról. Megértettem, hogy Koreában Li Sin Man ordasai fenyegetik a világbékét, és amikor egyszer apám éppen anyámmal pusmogott, arról is értesültem: lehet, hogy Bulgáriába megyünk! Bulgária, mint leendő otthonom egyre inkább izgatta a képzeletemet. Előszedtem a térképatlaszt és semmit nem értettem. Mi köze van Bulgáriának a koreai háborúhoz? Miért kell apámnak Bulgáriába menni, ha Koreában van az ellenség? Eredményre ugyan nem jutottam, de nagy perspektívák nyíltak előttem. Bulgáriának tengere van, s én már akkor is olthatatlanul szomjaztam a tenger után! A rejtély, a nagy titok, évtizedekkel később oldódott meg. Egy jól sikerült kollokvium után - apám rendkívüli módon odafigyelt a vizsgáimra, s be kell vallanom, hogy nem egy alkalommal, amikor erőm végére értem, azért sikerült újra elmélyedni a tananyagban, mert apám örömére gondoltam - előhúzott a „nachtkaszliból” egy üveg bort. Picit - egy nyeleinek a felét - de ivott. Anyámmal - titokban - majd „összepisiltük” magunkat. De jól esett - felnőtt ült szemben a felnőttel! Egy ilyen alkalommal tettem fel neki a kérdést, hogy miért nem mentünk Bulgáriába? Meredt szemekkel bámult rám? „Hová?” „Valami dereng” - használjuk nem egy alkalommal ezt a szokványfordulatot. En tanúja lehettem - s meg is értettem - mit is jelent az, ha valami feldereng. Felidéztem apámnak a titkos csongrádi Szabad Európa-hallgatásokat, sőt azt is „megsúgtam” neki, hogy a spanyol rádió magyar nyelvű adására is emlékezem. „Mindszcnty hercegprímás nem felejtünk el”- hangoztatta a csak névről ismert Muráti Lili. Mind- szenty hercegprímásról ugyan semmit sem tudtam, de 1956-ban Muráti Lilinek köszönhetően mégis ismerősként fogadhattam megjelenését a magyar közéletben. „Hallod-e, te Kovács József amott abban a faluban” - imitáltam a Szabad Európa rádió kommentátorának kísérteties hangját. 51
