Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
„Az utóbbi időben számos földtulajdonos önként felajánlotta ingatlanát és gazdasági felszerelését tulajdonba vagy haszonbérletbe az állam részére. A felajánlások elbírálása megfelelő szabályozás hiányában nehézkes volt és méltánytalanul hosszú ideig tartotta bizonytalanságban az ajánlattevőt. Ennek a méltánytalanságnak a megszüntetése és a felajánlásokkal kapcsolatos jogügyletek gyors lebonyolítása érdekében bocsájtotta ki a Magyar Köztársaság kormánya ezt a rendeletet. A kormány ezúton is kifejezésre juttatja azt, hogy az állam csakis minden kényszertől mentes és szabad akaratú elhatározásból eredő felajánlás alapján köt jogügyletet.” Jani bácsi, mint öntudatos, a szocializmus felépítése iránt a szívében olthatatlan szerelmet érző középparaszt, csakis minden kényszer nélkül, szabad akaratú elhatározásából el is érte, hogy Földnélküli János legyen, s így megnyílt az út előtte, hogy elfoglalja méltó helyét Sztálinvárosba menekülvén az uralkodó munkásosztály tagjai Csendélet között. A sok elűzött módos parasztból felfelé mobil nincstelen munkás egyetlen mentsvára az internálás elől, szocialista iparunk fellegvára („főlegvára”, ahogy Fülig Jimmy mondaná), a büszke Sztálinváros építése volt. Ha egyáltalán szerencséje volt. Jani bácsi feje felett is kivirult az ég. „A kártyán az urak ennél többet szoktak veszteni, hogy a fene egye meg azt a dzsentri pofájukat.” Aztán vesztett Jani bácsi többet is, pedig még csak nem is pókerezett az Állam bácsival. Először a házuk tulajdonjogától fosztották meg őt, aztán - mert a párt mindig gondoskodik a hűséges állampolgáráról - engedélyezték a családnak, hogy a lakásból kihurcolkodva elfoglalják a szép tisztára sepert padlást és a kiskonyhát. 43
