Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Borbély László: Betépve

- Miért, mit csinálsz?- Én vagyok a főnök.-Te? Főnök? Hol? Esetleg az óvodában...

Máté rátámadt a lányra, addig dulakodott vele, míg ki nem csavarta a kezéből a hátizsákot, melyben a pisztoly volt. Remegő kézzel fogta rá a lányra a fegyvert.- Na! Mi van? Miért nem húzod meg a ravaszt? Megmutassam, hogyan kell kibiztosítani?- Kussoljál!... - kiabált Máté, még akart valamit mondani, de elcsuklott a hangja, nem merte elsütni a fegyvert.

Macska kilépett a sátor alól. Máténak egyre jobban reszketett a keze.- Semmire nem vagy jó! - kiabálta Macska. - Lehettél volna valaki, de már nem leszel soha.- Szeretlek - nyögte ki halkan Máté.-Tedd magad üresbe! Te, hülye kis pöcs!

A lány hátat fordított neki és elindult haza. A fiú odavágta a földhöz a pisztolyt, és zokogva térdre zuhant.

*

Az orvosi rendelőből Csontos Ferenc az ökölvívóterembe ment, ahol kivételesen nem tartott edzést. Tanítványai már várták a tornatanárt. Még előző nap adott pénzt az egyiknek, hogy vásároljon a piacon fenyőfát. A fiúk éppen a talpat erősítették a fához, melyet közvetlenül a ring mellett akartak felállítani. A falnál a kibontott papírdobozokban aranyozott díszek és színes égők várakoztak arra, hogy feldíszítsék velük a lucfenyőt. Csontosnak volt néhány női tanítványa is, ők a kölcsönbe kapott asztalt terítették meg. Török Krisztina segített nekik. A tányérokat, poharakat és evőeszközöket ő hozta hazulról. Mindenki elfoglalta magát valamivel. A magnóból karácsonyi zene szólt.

Krisztina odament a férfihez, megölelte és megkérdezte tőle:- Sikerült?- Igen - válaszolta Csontos. - Csak végig kellett hallgatnom a világnézetét is.- Te szegény!- Legalább a dolgoknak ez a részlete rendben van.- Örülök. De most már ne beszéljünk erről többet, majd ünnepek után visszatérünk rá.- Kár halogatni, előbb-utóbb úgyis kirúgnak az iskolából és mehetek vissza vagyonőrnek.- Nem mész te sehova őrnek! Majd én találok neked munkát.- Áruljuk együtt a vizezett kólát?- Talán - mosolyogott sejtelmesen Török Krisztina.

Csontos magához hívta az egyik tanítványát, egy alacsony, törött orrú fiút.- Mátét nem láttátok?- Ma még nem volt itt.- A meccs óta alig jár le.-Tudom. Beszélek vele majd erről is.

91