Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához
menye eltűnt, elveszett. Tehát a nyelvnek meghatározó, kitüntetett szerepe volt az életében. De az anyanyelvét szakmai okok miatt át kellett cserélnie németre. A művészettörténészi életmű zöme így németül jött létre - középkori (ínémetországi, itáliai) művészettörténeti témákban. Az elveszett verseskönyv és a magyar nyelv hogy működik Önben? Gondolom a beszéd során kiérezni, hogy néha keresem a szót, vagy egyszer egy magyar restaurátor megjegyezte, hogy régies nyelvet használok. Azt még révkomáromi gyerekkoromból hozom magammal. Révkomárom 1938-45 - tulajdonképpen sziget volt Szlovákiában is. Ez szép metafora: Révkomárom is sziget volt az életében, de azt gondolom, hogy ketten önök külön-külön s együtt is szigetek voltak az emigrációban. Kétszemélyes, családi vagy a személyek autonómiájára épített sziget. Megtartották a függetlenségüket és csak bizonyos szálakon kapcsolódtak a magyar emigrációhoz. Személyeken keresztül, barátságokon át, bizonyos munkák révén Dávid Kiss Mária a Nemzetőrhöz, Jászai Géza pedig előadásaival az emig'áció magyar tudományosságához. A hollandiai Mikes Kelemen Kör volt az egyetlen, ami kellemes találkozóhely volt az emigrációban. Kerényi Károlyt meghívták például. Ott tartottam egyszer egy előadást Leyden közelében, egy várban működtek. Érdekes munka volt még az, amire a Bogyay Tamás kért meg, hogy a Müncheni Képzőművészeti Akadémia évkönyveit feldolgozzam a magyar hallgatók, a magyar résztvevők szempontjából. A tanulmányom megjelent az Ungarn Jahrbuch első számában. Az tulajdonképpen adatközlés volt, de azzal, hogy pontos dátumok voltak: mikor, melyik osztályra iratkozott be magyar diák. Följegyeztem mindig azt is, hogy Romániából, Szlovákiából, Csehországból, vagyis a közép-európai országokból jöttek diákok. Meglepő volt, hogy a müncheni magyar diákok száma úgy 350 volt, de szlovák, román csak 10-20 fő volt. A müncheni magyar művészek jelenlétének a regisztrálásán, egyfajta fundamentális művészettörténeti adattár közzétételén kívül egy másik nagyon fontos, meghatározó jelentőségű témáról, Csontváry Kosztka Tivadar művészetéről írt könyvet: Csontváry kritikaijegyzetek. (München, 1965). Hogyan keletkezett ez a kötet? Érdekes módon jött létre. Soha nem gondoltam, hogy könyvet írok Csontváryról. Demény János Bartók-kutató megkért, hogy nézzem meg a müncheni Bartók- koncertek sajtóvisszhangját. Az állami könyvtárban kikerestem a dokumentumokat, elküldtem Deménynek és ő hálából megküldte nekem Németh Lajos Csontváry- monográfiáját, ami akkor jelent meg. Levelet váltottunk. Demény írta, hogy milyen szenzációs. Én jeleztem, hogy nem értek egyet sok mindenben, pl. azzal, hogy látomásai voltak. Elkezdtem foglalkozni vele. Dávid Kiss Ferenc színész, a feleségem testvére útján filmújságokhoz jutottam. Csontváry Münchenben is járt és a Hof árkádok festményeit biztosan láthatta. Inspirációt kapott a 19. századi német festészetből, a romantikus gyökerei ott voltak. Annyira belelendültem, hogy karácsony előtt egy hónap alatt megírtam a kis könyvet. Először azt gondoltam, hogy folyóiratban jelentetem meg, de mivel az nem sok emberhez jut el, így vállaltam a ma31
