Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához

intézni a szülőkhöz. De a téren összegyűltek kifütyülték, mert köpönyegforgatónak látták. Mi ott álltunk Schwalm Lacival.

Egyik éjszaka egy éjjeliőrt helyettesítettem Székesfehérváron és egy diákot - aki a diákcsoportvezetője volt - elfogtak az ávósok és bezárták. Akkor tömeg ment az ávós kaszárnyához, hogy kiszabadítsák a diákot. Az orosz laktanya az ávósoké mögött volt, s ők már kivonultak tankokkal és valaki rálőtt az oroszokra. Akkor az volt a felfogás, hogy valószínűleg csak az ávósok lőhettek, mert a tömegnek nem volt fegyvere. Akkor az oroszok a tömegbe lőttek. Megnyitották a tüzet, erre a tömeg szétszóródott. Én akkor a mezőgazdasági vállalatnál éjjeliőrként kisegítettem és akkor jöttek sebesültek, és én ott kötöztem őket. Ez volt az egyetlen fehérvári élmény a forradalom első napjaiban, amikor Pesten már minden folyt. Fölmentem Pestre, ott Lieber Évával és Somos Miklós festőművésszel - még a korábbi évekből ismertem őket - is sétáltunk ide-oda és sok mindent láttunk.

Kiss Mária vajon hogyan, milyen élményekkel - amelyek később az ilyen tárgyú műveit is táplálhatták - élte át a forradalmat?

Kiss Mária a könyvtárban, elsősorban a rádión keresztül informálódhatott. Fehérváron tevékenykedésben, forradalmi cselekményekben nem vehetett részt, ilyenek ott nem voltak.

Persze az is lehet, hogy filmből, fotók alapján, elbeszélésekből tájékozódott már Münchenben, mert a forradalomhoz készült metszetei között van konkrét helyszínhez kapcsolódó (pl. a Bem-szobomál történt eseményekhez). Milyen volt a müncheni közeg, az emigráció, ahol először tanultak és megbízások is származhattak onnét.

Nagyon aktívak voltak a katolikus plébániának a munkatársai, de ezektől annak idején nagyon gyorsan eltávolodtunk, mert tudtuk, hogy a I lorthy-korszakból szélső- jobboldaliak is voltak köztük. Közelebb kerültünk Fábián atyán, a Free Európa, a Szabad Európa munkatársán keresztül az ő körükhöz. O próbálta szervezni a diákokat, este kávéra meghívott bennünket. Rólam akkor azt terjesztették, hogy baloldali szövetséget, valami ellen-mozgalmat szervezek. Én soha nem voltam politikai szervező ember, de annyira ment a hír, hogy majdnem megvonták az ösztöndíjamat. Akkor az segített, hogy referenciákat tudtam mutatni, például egyiptológiából kitűnő előmenetelt és az elnémította az ügyet. Ez a politikai rágalom ugyan nevetséges dolog volt, de mégis eltávolított ettől a körtől.

Az akkori müncheni magyar emigrációban nem jól festhetett a baloldaliság vélelmezett gyanúja sem.

Természetesen nem. Az összes menekültet az amerikaiak, a CIA vizsgálni akarta, hogy megbízhatók-e. Ez olyan atmoszféra volt, ami még inkább a tanulmányok felé fordított bennünket. Egyszer a diákotthonban egy diák megszervezett egy találkozót Habsburg Ottóval. Mindenkinek ki volt adva, hogy mit kérdezzen. Pl. nekem az volt a kérdésem: hogyan képzeli el a gazdasági rendszert Magyarországon, amikor átvenné a hatalmat. Habsburg Ottó azt válaszolta, hogy ő szeretné a dön29