Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Zsávolya Zoltán versei
Multika-Gézuka álmos. Jó neki: van hol aludjon. Vasprefik őrzik az álmát. O, igen! O, a tulajdon! * Multika felvihorászgat: „Bankhitel? Az csak a látszat, hogy a »rabszolga« neve: Mi. De ha népi reve zsírozi meg sunyi »munkánk«: Végrehajtónak adunk át!”- így tisztelve a kuncsaft. - „Látványkreditke vagyunk csak. S trükkünknél primitívebb te vagy csak, te, sötét eb, aki mindezt beszoptad! Gum’bot, vízágyú oszlat.” Jobb áttérni te, Multicska, hogy a hátfeled itt áll, arra, ami - mon ami! - a rúgásnak az útja. Lám, aki belletalál eme szarteli farba, mind jól jár! Mert tudni ma nem lehet azt, jujj!, mennyit ereszt hőn ki. Ami rúgva, örökre ragad már benne. Csak ám ottan nem is az tesz szörnyű csapatnyit, mit megemésztettél, de amit vár még az emésztés... •k Rusztikusán bezárjuk: Multikát lekaszáljuk. Nem is egyet, de többet, mindahány multi-földet. S meghalunk, fellógatnak. (Banki kódex nógathat bárkit, aki bandita (nem kevés, de multika)). Kompozíció 19
