Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér 7.
rülvevő épületekben a több száz cella mellett négy kápolna, egy könyvtár, egy re- fektórium, vagyis kolostori ebédlő, malom, ispotály, irodák, vendégszobák, éléskamrák, raktárak, borospince, sajtkészítő, meg konyha van. A konyha huszonkét méter magas és a tetejét kupola zárja. Rögtön kész voltam a javaslattal, hogy irány a pince.- Innen három kilométerre van a Szent Lukács remetelak - fordult félig hátra megint a tolmácsnő. - Zarándokhely az ide látogatóknak. Közelében van a kolostort alapító Szent János sírja. Mit szólna, ha oda is elmennénk?- Előbb a pince. Kedves grimaszt vágott a tolmácsnő, tárgyalt valamit a szerzetessel, azután mindketten jóváhagyóan bólogattak. Amikor a Szent Szűz nevű bazilika bejáratához érkeztünk, turisták áramlottak ki belőle. Egyikük, egy magas férfi, ölelésre tárt karokkal rontott a tolmácsnőnek, aki ugyan elhárította az ölelkezést, de szintén örülni látszott. Nem tetszett a jelenet. A rivális hímet orrontottam, aki az én területemen szaglászik. Sokáig szégyelltem ezt az ostobaságomat, de magam előtt nem tagadhattam. Egymás szavába vágva lelkendeztek, majd a szerzetest is belevonták zavaros, hangos diskurzusukba. Végül rám is sort kerítettek, amennyiben közölte velem a tolmácsnő, hogy a hozzánk csatlakozott Shaozu elvtárs kínai ember és tudományos kutatóként tartózkodik Bulgáriában. Mao-egyenruhát viselt, egyébként nem látszott rajta, hogy kínai. Kövérkés volt, kapafogú, keményre metszett szájú. Es kopasz, de ezt csak akkor vehettem észre, amikor köszönésként megemelte sildes Mao-sapkáját. Talán attól látszott leginkább kínainak, hogy szüntelenül mosolygott, de keskeny szeme résen lévő bizalmatlanságot fejezett ki. Ez a megállapítás persze nem nélkülözi rosszhiszeműségemet. Folyékonyan beszélt bolgárul, amint ezt a tolmácsnő is megerősítette. Beszéd közben sűrűn megjelent nagy fogai között a nyelve hegye, valószínűleg a beszédképzés részeként, de arra is használta, hogy nedvesen tartotta vele felsőajkát. Bal kezében a névjegykártyáját nyújtotta, jobbjával a kezemet szorította, majd hahotára fakadt, amikor megpróbáltam a nevét a kártyáról leolvasni. A tolmácsnő is derült sikertelen produkciómon, de mintha rögtön bánta volna, puhán megérintette a vállamat, mintegy engesztelésül. Hasonló intimitásra még nem volt példa közöttünk, ezért összerezzentem.- Shaozu azt jelenti kínaiul - mondta a tolmácsnő -, hogy becsületet szerez az ősi névnek.- A Csák név meg magát az őst jelenti, akinek már van becsülete - közöltem ke- vélyen. - A megszerzéssel nem kell bajlódnom. Azzal tromfolt a kínai, hogy a homály örökké lesben áll és menten elvakítja a fényt, ha nem fényesítjük szüntelenül. Születünk egy gyenge természettel, ami nem a mi hibánk, nem a mi vétkünk, ezt örököljük az őseinktől. De ami már a mi személyes felelősségünk és vétkességünk, hogy sorozatban rossz döntéseket hozunk és nyomában rossz irányultságú cselekvést valósítunk meg. Ez aztán szokássá válik, a szokás pedig hatalom és ez a kettő együtt az emberiség legfőbb bajait és betegségeit érleli meg. És még csak nem is az a legnagyobb bajunk, hogy nyomorultak vagyunk, inkább az, hogy nem akarjuk ezt beismerni, hanem folytatjuk rossz irányultságú cselekvéseinket, amelyek minduntalan elhomályosítják előző fényünket. Nem? 13
