Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Borbély László: Betépve
Csontos Ferenc szomorúan tapasztalta, hogy mennyire megváltoztak a tanárok és velük együtt a gyerekek is. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy Lévai Irén magával hozta az iskolába a fiát, Jánost. Születésétől fogva egyedül nevelte a fiút, aki nem is ismerte az apját. Ugyanazt a vezetéknevet viselte, mint az anyja. A törékeny alkatú fiú ötödik osztályba járt. Két apró gombszeme egymáshoz közel ült, ez csak tovább fokozta arcának szabálytalanságát, zárt gondolatai görcsössé tették végtagjait, testtartása állandó szorongásra utalt. Általában fekete halálfejes pólóban járt, szemüveget hordott, melynek szárát tanítás alatt néha rágcsálta vagy a fülét piszkálta vele. Ha eszébe jutott valami, mindig karlendítéssel jelentkezett. Állandóan szipogott az allergiája miatt. Minden szünetben bekopogtatott az igazgatói szobába és panaszkodott valamelyik társára vagy tanárára. Jánostól jóformán egyik tanár sem tudott órát tartani. A kisfiú nem tanult meg rendesen olvasni és számolni. Ezen a téren nehézségekkel küzdött, fejlesztő pedagógusra vagy pszichológusra lett volna szüksége. Lévai Irén azonban ehhez nem járult hozzá, azt mondta, hogy nem a gyerekben van a hiba, hanem a tanárokban, akik nem eléggé türelmesek vele. János képtelen volt negyvenöt percen keresztül figyelni a tanárra és magatartásával zavarta a többieket is. Egyik matematikaórán felállt, összetépte a könyvét, kidobta a szemétbe és szó nélkül lesétált a büfébe, mert megéhezett. A büfé szünetben zárva volt, erre a talpával berúgta az ablakát és kivett magának egy csokoládét. Ezután mindenkinek úgy kellett tennie, mintha mi sem történt volna. Csontos másnap reggel elsőként az ötödik B osztályos fiúknak tartott órát. Lévai János társaival együtt felsorakozott a tornateremben. Csontos Ferenc késett néhány percet, a tornateremből nyíló kis tanári szobában ült az asztalánál, valamit még bejegyzett az egyik naplóba. A fiúk fegyelmezetlenek voltak, mialatt várakoztak rá. Kilökdösték egymást a sorból, erősen hátba vágták a másikat, vagy tenyérrel a tarkójára ütöttek. Jánosnak ismét hamar elfogyott a türelme:- Mikor jön már ez a szarzsák? Vagy talán azt hiszi, hogy itt fogunk ácso- rogni egész délelőtt? Kilépett a sorból és elindult az öltözőbe. Mielőtt az ajtóhoz ért volna, Csontos belépett a tornaterem másik bejáratán.- Hová mész? - szólt rá a fiúra.- Mi köze van hozzá?- Sokkal több, mint gondolnád.- Majd anyám igazolja, hogy miért voltam távol, de tudok szerezni papírt az orvostól is, ha ragaszkodik hozzá.- A papírjaid nem érdekelnek. Ahhoz ragaszkodom, hogy itt maradj a tornaórán. János arcán gúnyos mosoly jelent meg.- Rosszul érzem magam.- Mi bajod van?- Nem is tudom... a fejem, az is lehet, hogy a gyomrom... és a farkam sincs 88
