Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Papp Dénes versei
2 2 2 2 PAPP DÉNES Mélyriport Amikor a szibériai fogságból hazatértem, sokáig nem ettem rendesen, attól féltem, belehalok. Többször láttam olyat, aki kénytelen volt ujjaival kipiszkálni ürülékét. Szerencsés voltam, családom nem feledett el és visszavárt. Viszonylag hamar sikerült újra beilleszkednem, éjszakáim álomtalanná szelídültek. Modorom száraz maradt és nyers, tekintetem konok és türelmetlen. Sógorom partizánnak nevezett a hátam mögött, kicsi unokájának íját bal térdemen törtem ketté. Ajándékaim cukorka és földre hullott körte voltak. Sohasem szerettek a gyerekek, és fellélegeztek, akik eltemettek Szellemirtó kísértetek Látnak engem és téged is. Ha rájuk néznél, talán magadat látnád, és talán engem is. A kíváncsiság olyan reflex, amely a kukucskálás öröméből fakad. Mintha láthatatlanul elébe mennél annak, aminek már része vagy. Sorra veszem tieid és magaméit, melyek életutunkat kísérték és kísértik. Beváltatlanul koptatjuk egymás maradék idejét, de semmit sem kellene tudni, csak a nevét, a nevét, a nevét. Te hallottad, ahogy az életálmon túl összetört egy tükörszoba, láttad, hogy közepén ott az összefosott ruha. 1
