Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Nyom: Reményi József Tamás és Géczi János beszélgetése
R. J. T.: Különleges költői paradoxon, hogy abból a kertből egy dolgot nem lehet látni: a naplementét. G. J.: Délután négykor vége a napnak. így ha a hegy elvette tőlem a naplementét, csináltam magamnak ezret. Ez a dolgom. A sérelem munkává alakult. R. J. T.: Szerencsédre, hiszen a sértődöttségre való berendezkedés nagyon sok művészkollégánknál impotenciához vezetett, ami nagyon veszélyes dolog. A Veszprém-esszé egyik nagy értéke, hogy Veszprém spirituálisán több város emlékét gyűjti magába, a kötetben sok szó esik Marrakeshről vagy a kínai pagodákról, s most itt viszonylag kevesebb a legnagyobb élményről, az itáliai és a dalmát világról, ami az elmúlt éveidet szintén erősen meghatározta. Ha megtehetnéd, hova költöznél? G. J.: Tisnóba. R. J. T.: Hol is van? G. J.: AMurter-szigeten, Zadar és Sibenik között. Sibenikben amúgy is kijárna nekem, azt gondolom, talán egy sírhely, ahonnan látni a tengert. Sokáig ott szerettem volna lakni. Sibenik Veszprémnek is érdekes, Verancsics Faustus, aki veszprémi várkapitány, és a sibeniki dóm tervezője, a szigetei egyikén van eltemetve. Nagy feltaláló, az ejtőernyőt valójában ő képzeli el az elsők között. Innen, a várból viszi el a császári Prágába. Szótáríró is, igazi polihisztor. Miatta mentem annak idején Dalmáciába, aztán végül eljutottam Tisnóba, ahova azóta, ha csak tehetem, évente többször is elmegyek. Néhány száz lakosú, a turisták által fel nem fedezett, pici, szegény halász- és börtönfalu, ahol véletlenül rábukkantunk egy akadémikus szüleinek a házára, ami eladó volt. Sajnos nem én vehettem meg. A településen áll egy pici, késő reneszánsz templom, és a hegye tetején egy kolostor, ahol a környékbeliek zarándoklatot tartanak. Egyik ilyen alkalommal ott jártam, magam is bevonultam a templomba, és kiderült, az oltárán egy rendkívül értékes manierista-barokk festmény van, Caravaggiótól. Ha egy ekkora falvacskában - ahol, igaz, börtön is volt, mint Veszprémben - ez lehetséges, ez azt jelenti, az emberek megfelelőem tudnak ott élni. Veszprémtől öt és fél óra az út, oda bármikor, mindent feladva át tudnék költözni... R. J. T.: S Athén, a nagy szerelmed? G. J.: Igen, először volt Athén. Aztán a jugoszláviai háború miatt, és a Romániából való kitiltás okán nem tudtam Görögországba menni, kényszerből választottuk Itáliát, ahol aztán kiderült gyorsan, azt is lehet szeretni. Gyerekkoromban akadt néhány dolog, amitől fanyalogtam: ha például valakinek a kertjében rózsa nőtt, annál kispolgáribbat, giccsesebbet el sem tudtam volt képzelni. Ugyanúgy nem bírtam elviselni a reneszánszot, az édes életérzésével együtt. Mi az, hogy reneszánsz? Annál rosszabb csak a szecesszió lehet - szögeztem le nem is egyszer. Jelzem, a reneszánsz időszakából doktoráltam..., a szecesszió pedig eljárását tekintve beépült az írásaimba... Nem szíveltem Itáliát, míg ki nem derült, hogy hamis képzeteim vannak, felül kell magamat írni. Rómában összességében fél évet éltem, s talán annyira is97
