Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Ilia Mihály: beszélgetése Géczi Jánossal (részlet)

azt gondoltam, hogy a kisvárosban azért kedvező lakni, mert a világ fontos dolgai e minipoliszokban formálódnak meg - és éppen most, Közép-Európában. A mi kisvárosainkban nem csak bele tudunk látni a dolgok mélyébe, de beleszólhatunk az alakulásukba is.

A századelőn is így volt.

Visszafutottunk ugyanabba a helyzetbe. Ismét az alfánál topogunk.

Írtál Szeged-regényt. Fölbukkan-e azóta időnként álmaidban a város, vagy az írásaidban? Nyilván nem csak abban, amelyikben rá lehet ismerni a figurákra, emberekre stb. És mit szóltál az utódaid Szeged-regényeihez? A Porhoz, az Eldorádóhoz, Zalán történeteihez, a kezdő szegediekéhez, vagy Szepesi Attila kezdő, folytatásokban fel-felbukkanó emlékirataihoz, főiskolai történeteihez?

A Vigíliában, talán 1995-ben, de meglehet, máshol, megjelent egy recenzió, H. Nagy Péter tollából. O azt írja, hogy a kortárs irodalomban a nyolcvanas évek elején több mozgás indult el. Némelyre az olvasók, s a szakma is felfigyelt. S a kritikus úgy gondolja, hogy van egy másik irány, amit a Kezét reá veté, hogy lásson... című regényemhez cövekel, s aminek részben a következménye ez a avantgárd hagyományt is kezelni akaró minimalista próza, amelynek képviselője lehetek magam is.

Ez a hang tulajdonképpen az Orpheusz Kiadó szándékát nagyban támogatta, s engem is meggyőzött arról, hogy ki kell időben adni a válogatott műveimet: fel kell magamat ismét ajánlani, hátha megteremtődött az az eszköztár és közeg, amellyel megközelíthető az általam kultivált irodalom.

Azonban mást is állítok: Szeged-regényem nem véletlenül bukott meg. Az irodalomban politikai tartalmakat keresők számára kezelhetetlennek mutatkozik ez a szétmosott, agyonhordott szövetű prózaszöveg, s az ilyen alapokból táplálkozó esztéták sem a hagyományhoz, sem a kortársi mozgásokhoz nem tudták társítani.

S mi a véleményed az utódokról, tehát akik később írták a Szeged-regényeket?

Ambrus Lajos Eldorádója az egyetlen, amit nemzedékünk abszolút alapregényének gondolok. De az túlmutat Szegeden. Temesiét a panorámájáért, Zalánét, mint konfessziót kedvelem.

8