Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Egy kiállítás megnyitója - még jelen időben; Kodolányi László
IKODOLÁNYI LÁ$ZLÓ| Egy kiállítás megnyitója - még - jelen időben 2010. MÁIUS 7. SZOMBATHELYI KÉPTÁR Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megtisztelő számomra, hogy Kodolányi László barátom kiállítását itt és most megnyithatom. Mint iskolatársak az Iparművészeti egyetemen és kortársak a későbbi időben mindig tudtunk egymásról, sőt dolgoztunk is közös építészeti projektben - Somogyi Pál barátunkkal együtt. 1980-tól kezdtünk feleségemmel Zsennyére járni. 1982-től Vas megyei kirándulásaink mindig érintették Kőszeget, Kodóék meglátogatása volt a cél. O 1982 óta él és alkot ott. Hét elején végigsétálva a még rendezés alatti kiállítótérben, ahol a műtárgyak még keresték végleges helyüket, vagy már teljes téri elhelyezkedésükkel nyugodt méltósággal mutatták magukat, érezhető volt, hogy jelentős kiállítás születik. Nem titkolva elfogultságaimat a művész irányában, de munkásságát ismerve - munkáit, művészeti szándékait objektiven értelmezve - értékelem őt. Kodolányi Sebestyén nagy ívű kiállítást rendezett - egységes installációt építve mutatja fel a „fémesmester” életművének összefüggéseit. Kodolányi László sokrétű művészeti alkotótevékenységet folytat pályakezdésétől - mint ötvös-formatervező-szobrász és plasztikus, vagy mint ahogy összefoglalóan ő határozza meg: „fémesmester”. Igazi XX. század végi, XXI. század eleji pályafutás az Övé: a tradíciók és kortárs törekvések - a hagyományok és az avantgárd gesztusok, a plasztikai területek, az anyagok, a fémek, a szobrászat határterületeinek beépítése művészetébe - mindezt nagy tehetséggel és művészi érzékenységgel műveli. Ha Kodolányi László munkásságáról beszélünk, akkor Marcel Duchampot említeni kell, mint az avantgárd őseredetét. A „duchamp”-i gesztus, a „ready made” tetten érhető, és az a szabadság is, ahogy Kodó a művészethez közelít. A hétköznapi környezet iránti tiszteletét jelzi a tárgyak „popartos” kiemelése és műtárggyá alakítása. Nála nagy karriert futnak be a begyűjtött fémtárgyak és élik a plasztikai metaforák művészeti életét. Szobrai, objektjei kreatív plasztikai leleményei, plasztikai struktúrái sajátos vizuális artikulációk. A kiállításnak mint installációnak meghatározó része a „kapuk útja”. Szinte szakrálisán vezet végig a művész alkotói ösvényén. Drámaiságot sugall ez az út, asszociációkra késztetve a látogatót, és csakis önmagát adja - mellébeszélés nélkül. Mint az installáció kompozíciós főmotívuma színházi dramaturgia után vágyik. Kitűnő díszlet-ideaként figyelhetnének fel rá! Amikor a világból nem jött semmiféle feladat számára, önmagának kellett alkotói célokat kitűzni. Ez a helyzet újra és újra képes volt Kodolányi László alkotói útját megújítani. Egyre inkább kiteljesült. A művész pályafutásának fontos eseménye volt 1996-ban a Budapest Galéria óbudai kertjében bemutatott plasztikáinak kiál156
