Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Albert Gábor: Hova lett a Rózsa lelke?
Külön-külön mindegyik esetleges, de a szereplőkkel együtt rezdülő néző számára egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Hubay drámájában nemcsak a meggyalázott Művészet diadalmaskodik, nemcsak Hubay Miklós, a drámaíró és ember kerekedik felül, számol le az őt és mindannyiónkat gúzsbakötő múlttal, az azokat megtestesítő kísértetekkel, hanem még valami többlet is ott rejlik Nizsinszki dé- monikus, elpusztíthatatlan és megtörhetetlen alakjában. Ha nem is tény- és főként - szerencsére - nem tételszerűen, ha nem is hivalkodó és könnyen feloldható párhuzamosságokban, de a teljes dráma sugárzásában, villanásaiban. A pusztuló, arcát vesztő Európa romjai alatt Nizsinszkivel - vagy még inkább Nizsinszkifew - Magyarország, a magyarság, ez a kis Haza harcol létéért, a megsemmisülés, a belső őrület és külső téboly szorítójában. A döblingi zseniális őrülthöz hasonlítható Nizsinszki tébolya, de míg az egyik a szabadságharc vérbefojtása ellen tiltakozik, a másik a legalább olyan súlyos trianoni megtörettetés ellen. A tragédiát szinte szatírjátékként kíséri egyrészt a Wilson amerikai elnök Európának és az egész emberiségnek megváltást hirdető világméretű blöfforgiája, másrészt ennek ellenpontozására egy hasonló értékű motívum: a kispolgári célszerűség idegesítőn sertepertélő okvetetlenkedése Nizsinszki apósának alakjában. A múlt század patetikus szavalói stílusában elhangzó klasszikus versidézetek a tragédia - sza- tírjáték kettősséget a groteszk felé közelítik. A magyar költészetnek ezek a sötét tüzű gyöngyszemei azzal, hogy szinte hátborzongatóan illenek ide, még csak bizarabbá teszik a játékot, és egyszerre csalnak könnyet a néző szemébe, s keltenek ellenállhatatlanul humoros hatást. A fenségesnek és a komikumnak, a meghatottságnak és a keserű kacajnak ez a keverése újra a Nagy Magyar Szatíra szerzőjét idézi, és azt az érzést (meggyőződést) erősíti bennem, hogy valószínűleg igaza volt idős barátomnak: a Várszínházban egy huszadik századi nagy magyar dráma budapesti bemutatóját láttam. 139
