Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 6.)
húszéves király és a pápai legátus. Számos magyar zászlósúr és maga Hunyadi is menekülésre kényszerült. Ezután a törökök még erősebbek lettek a Balkánon. Hallottam én erről valamelyik iskolában, de úgy élt emlékezetemben a várnai ütközet, hogy az dicsőséges volt. Lehet, hogy ma is vannak Magyarországon, akik annak tartják, mások az ellenkezőjét bizonygatják. Kínálja magát a vita. Eszembe jutott nagyapám egyik bölcselme, amely szerint a volt és a lesz mindig szebb, mint a van. Mind a három időbeli helyzet megítélése alkalmas arra, hogy megossza az embereket s pozíciókat biztosít, ha szilárdan egyik, vagy másik álláspontra helyezkedünk. Mondták Erdei Ferencről is, hogy súlyosan hibázott a voltban, jelesül ezer- kilencszáznegyvenháromban, a Balatonszárszón tartott értelmiségi konferencián, amikor nyíltan marxista mezben ágált a szocialista magyar jövendő mellett, amelynek természetes része lesz a feudális nagybirtokok helyén kivirágzó kisparaszti összefogás, vagyis a termelőszövetkezeti rendszer, ami azóta beleépült a magyar életbe és most van. Tudományos jóslatának gyakorlati megvalósításáért személyesen is közreműködött, például, mint agrárminiszter. Hatalmas érdemei vannak. Elgondolkozva néztem a magyar mellett sokasodó, többi szöveget, aztán megint a mennyezetet bámultam, végül a tolmácsnőt kerestem, de elvegyült valahol. Meg akartam pedig mondani neki, hogy nagy érdemei vannak Erdei Ferencnek. Amikor végre megláttam a kicsi hölgyet, úgy tetszett, mintha falnak dőlt volna. Mintha megroggyant volna. Bizonytalankodva közeledtem s amikor észrevett, megriadt.- Semmi baj - kapta rám a szemét. Vékony ujjaival gyorsan belefésült rendetlen hajába. Remegni látszottak a kezei. - Gebet - mondta. - Azt jelenti, ima.- Maga ortodox? - kérdeztem szükségtelenül csodálkozva, majd rögtön tovább csodálkoztam ismételt bunkóságomon is. Elmosolyodott és tagadóan ingatta a fejét.- Semmiben sem hiszek, de néha imádkozom. Sétálgatva gyönyörködtünk még a látnivalókban, bejártuk az ikonokkal ékes termeket is, azután azon az ajtón mentünk az utcára, amely előtt megbeszélés szerint várt bennünket az autó és indultunk a rilai kolostorba. 31. Indulás előtt mindenki kapott pár perc lehetőséget a szállodában, hogy kezet mosson, én pedig arra is engedélyt kaptam, hogy magammal vigyem a fényképezőgépet. Úgy szorítottam magamhoz az autóban, akár gyermek az áhított és végre megkapott játékot. Kibontottam időnként, megsimogattam a szememmel, azután visszacsomagoltam. Használtam is, akár volt értelme, akár nem. Kattogtattam a változatos külső tájra irányítva, azután sorra mindenkit lefényképeztem és úgy éreztem, hasznos, amit csinálok. Lázba jöttem, amikor az úton dolgozó embercsoportot vettem észre. Kértem a sofőrt, hogy álljon meg. Nem is férfiak, asszonyok néztek ránk derűs érdeklődéssel. Gyér volt az országúti autóforgalom, hát mi is érdekesek lettünk. 111
